A versek oldala
Arany János: Balzsamcsepp Szív, örömtől elszokott szív, Multak gyászos özvegye! Meghervadtál, meghajoltál – Az vagy-é még, aki voltál, Árva szívem, az vagy-e? Óh, neked már fáj a bú is, Az öröm is fáj neked! Bánt az árnyék, a derű is, Bánt az édes, keserű is, Mint a szegény beteget. Nem a régi fájdalom már, Évek […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila Karóval jöttél verse. József Attila: Karóval jöttél Karóval jöttél, nem virággal, feleseltél a másvilággal, aranyat igértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz, mint fák tövén a bolondgomba (igy van rád, akinek van, gondja), be vagy zárva a Hét Toronyba és már sohasem menekülsz. Tejfoggal kőbe mért haraptál? Mért siettél, ha elmaradtál? […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán Ákombákom verse. Egyszer régen az irkámon, született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: két lábra az irkámon, úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sose látom, oly messze ment ákombákom, de mikor az erdőt járom, ül az ágon ákombákom, s rajta van a nagykabátom. Szólok hozzá: “Ákombákom, mért vitted el a […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Édesanyámnak verse. Te vagy a nap fenn az égen. Én kis virág meseréten. Ha nem lenne nap az égen, nem nyílna ki a virág. Virág nélkül de szomorú lenne ez a nagy világ. Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Eszmélet verse. 1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek. 2 Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam álmaimban és úgy éreztem, ez a […] Olvass tovább
József Attila – Kiáltunk Istenhez Isten! Kiáltunk hozzád: Légy a mi érző, meleg bőrünk, Mert megnyúztak bennünket, A fájdalomtól már semmit se látunk, És hiába, hiába tapogatózunk, Nem érezzük meg a dolgokat, Csak azt, hogy irtózatosan fájnak. Mi haszna, ha tudjuk, de nem látjuk, Hogy belőlünk lobbannak ki tavasszal a rügyek, Hogy fáradságnál hősebb a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A kenyér verse. Mit esdve kért a jámbor názáréthi, Ma száz és száz átkozva, sírva kéri. Nem változtunk mi emberek: magunk, De, jaj, sokan, nagyon sokan vagyunk, Halk sóhajban ezreknek vádja reszket: Ma nem egy váll hurcolja a keresztet… Szent őrület, felséges, bamba, léha, Embernek lelke, életnek babérja, Amit lövell gyötrődő ember-elme, […] Olvass tovább
Kormos István: Kártyázó egerek A kártyázó egerek Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy öreg ház padlásán valahol két egerecske. Egyik neve Zurrogi, másik neve Zürrögi. Igen szellős volt a padlás, s huzatos padláson nem jó, nem az alvás, Hát az a két kisegér szemét nem hunyta le éjjel, sétált a padláson széjjel, sétált […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Távolból verse. Kis lak áll a nagy Duna mentében; Oh mi drága e lakocska nékem! Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája. Bár maradtam volna benne végig! De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat. Kínok égtek a szülőkebelben, Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem; S kínja […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Télapó és a hóember verse. Én egy csókától hallottam, csóka a toronytól, a torony meg tavaly télen hallotta a Holdtól, ha igazat mondanak a csókák és a tornyok, akkor én is tinéktek most színigazat mondok. Így kezdte a Hold, a torony, a csóka is így szólt: az udvaron egy hóember mit gondolt, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: János evangéliuma verse. Ravasz Lászlónak Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S térmészetfölöttin fogantatott: De fogantatott mégis, született S emberi lényként, tehetetlenül, Babusgatásra várón ott piheg. A gyermek, a nő örök anya-álma, Szív-alatti sötétből kicsírázott […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Hívogató verse. Én szép ifjuságom Sárgul hervadozva, Ülök már a sutban Lomhán darvadozva – Ilyen vagyok én már, Fanyar, csöndes, fáradt, Így szeress, ha kellek, Nem járok utánad! Jó volt, hiszen jó volt Fiatalnak lenni, Kényesbús fejemnek Nők keblén pihenni, Víg, ravasz hunyással Lesni alattomba, Játszik-e földrengést Keblük puha dombja… Mint a […] Olvass tovább