A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Milyen az ősz?… verse. A felhő sem olyan, mint nálunk És milyen más az őszi fény! Nem csókol oly megejtő csókkal, Mint ifjuságom szép helyén. – Milyen az ősz? Olyan bűbájos Álomba ringat most is ott?… Megkérdeném, de messze vagytok, Százszor irigyelt boldogok. Megkérdezem magától, édes: Milyen az ősz? Oly szép talán, […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Népdal verse. Duna vizén lefelé úsz a ladik, A ladik, Róla muzsikaszó, muzsikaszó, csimpolyaszó Hallatik; Juhaj! viszik a piros almát, barackot, Juhaj: Kevibe Szent-Endréről menyasszont! Piros almát eladják a budapesti Piacon, Abbul cifrálkodik Kevibe’ a piros arcu Menyasszony: Juhaj! de derék ruha ez a fejkötő: Megfér ezalatt akármennyi szerető! Kevi csárda reggel […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Ballada Írisz fátyoláról verse. Megjön a tavasz tarkasága: fehér pöttyök és piros pontok, virágos fák, tavaszi gondok, tavaszi sírok ciprusága, fehér virág hull barna sárba, szelet mond az alkonyi pír is; halálvágy száll a bús muzsákba, mikor zöld köntösét cifrázza Irisz. S megjön a nyárnak tarkasága: poros utak, száraz porondok, a kertkarókon […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A Csók-csatatér lovagjai verse. Csók-csatatéren minden éjjel, Mikor már sok a halott, Jönnek hirtelen, szárnysuhogva Testetlen, szép lovagok. Fehér az arcuk, bánatos-bús, Láng-leplük szinte vakít S összeszedik Csók-csatatérnek Elhullott bajnokait. Kék hegyek mélyén élnek ők mind, Hol csókunk üdve remeg S itt kapnak majd életet újból Csóktépett holttetemek. Tiszta fehér itt minden, […] Olvass tovább
Kiss Jenő: Anyád szemében Anyád szemében ott a nap; sugarai rád hullanak, hogy nőj te szépen. Anyád szemében ott a hold, beteg, ha voltál, rád hajolt a lázas éjben. Anyád szemében ott a víz; a könny, ha utad félre visz, jaj! baj ne érjen… Anyád szemében ott a tűz: ha csüggednél, szívedbe tűz, lobogjon, égjen! Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Szegényember szeretője verse. Világ van a szegényember vállán, Istent emelt mindig másik vállán. Dühödne meg okosan egyszerre, Mindakettőt ledobná egyszerre. Szegényember sose kér kalácsot, Szegényember sose kap kalácsot. Kis kenyérrel, nagyon feketével, Fehér lelkét őrzi feketével. Szegényember sója is ízetlen, Szegényember kedve is ízetlen. Eladó kis holmija vetetlen S ha van […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Adagio verse. Adagio Úgy szálljon hozzád ez a dal, Mint csillag fénye alkonyórán, Szelíden,csöndesen mosolygván, Te szép, te kedves, fiatal: Úgy szálljon hozzád ez a dal. S úgy szálljon hozzád ez a dal, Mint hófehér galamb az estve, Fáradtan enyhelyet keresve, Míg csöndben zörren az avar: Úgy szálljon hozzád ez a dal. […] Olvass tovább
Jöjjön Reviczky Gyula: Altató verse. Álom, álom, édes álom, Suhanj végig szempillámon, S ráterítve csoda-fátylad’, Népesítsd be éjszakámat. Vessétek meg már az ágyat! Árva szívem holtra bágyad. Hadd öleljen jó barátom, A szelíd, a csöndes álom. A nap zaja, súlya, gondja Pihenésem’ elrabolja. Álom, álom, édes álom, Érkezésed’ mindig áldom. Te boríts be fátyoloddal, Te […] Olvass tovább
Kölcsey Ferenc: Csolnakon Ültem csolnakomban Habzó vizen, Hallék zúgni darvat Röptébe fenn. Röpűlsz égi vándor, Föld s víz felett, Vajha szállni tudnék Én is veled! Indúltál keresni Más jobb határt, Langy tavaszt, virítót, S tenyésző nyárt. Én is, hajh, keresnék Szállván veled, Más boldog határon Hű fedelet! Lelnék én tanyácskát, És szép eget, Hol telet […] Olvass tovább
Jöjjön Kölcsey Ferenc: A jegyváltó verse. Vedd e gyűrűt reszkető kezemből, Vedd e csókban forró lelkemet, Néked minden órát életemből, Érted vérözönnel szívemet! Téged fognak által karjaim? Ah, te-e, keblemnek ideálja, Mely gyakran mint nyári est homálya Messze lengett szél fuvalmain? Merre, merre lángoló hevemben? Honnan, honnan ó nem földi kény? Mért e reszkető könyű […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Az Egy arcai verse. Vagy nem is voltál? S most is magamat szólongatom csak?… Téged láttalak ki az égből, téged rá a világ gyermekeire, szemed sugarát – a magamét! – s mennyei burkodat földiekre, hogy mutathassanak, örök képet, sok múló tünemény: palánk mellett, tyúkketrec tetején nyestem a nyárfát, téged vártalak, s meg […] Olvass tovább
Jöjjön Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó verse. Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó Csillag vagyok éber éjen, a mennyboltot is elérem. Az a kis pont, ott, én vagyok! Az, amelyik mindig ragyog! Király vagyok: napkeleti, ki a csillagot követi. Két zsebemben tömjént viszek, s a csodában hiszek, hiszek! Istállóban jászol vagyok… Bekopognak jó pásztorok. Szalma-ölem reményt ringat, tömjén […] Olvass tovább