A versek oldala
Vajda János: Utolsó dal, Ginához Ha eljövend a búcsu-óra, Ha majd e szív végsőt dobog, A percben, mely létem kioltja, Majd akkor is rád gondolok. És jól tudom, előre látom, Mi bú, öröm van itt ezen S az ismeretlen túlvilágon: Egyszerre mind átérezem. Eszembe jut majd minden átok, Mind, ami történt s ami nem; Mely […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Ha kérdik egyszer Kertben szerettem volna ülni, így álmodtam én őszömet, nagy csend fényében elmerülni, míg lassún hulló levelek vállig, homlokig borítnának, szépen halni megtanítnának – az elmerengő képzelet esztendeim kemény szálából ily lánynak szőtte őszömet. Szerettem volna ülni lócán alkonyidőn, a ház előtt hallgatni utak csobogását, köszönteni az elmenőt. így lettem volna […] Olvass tovább
Wass Albert: Új székely ballada Valahol egy messzi hegyen öregasszony megyen, megyen, vállán batyu, kezében bot, hajlott a dereka, hajlott, a dereka fáradt, hajlott. Valahol egy messzi hegyen Édesanyám megyen, megyen, megyen a fia elébe, könnye hull az út kövére, könnye hull az út kövére. Édesanyám, jaj megálljon! Felleg rí a láthatáron, benne zokog egy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A Sion-hegy alatt verse. Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt Az én Uram, a rég feledett, Nyirkos, vak, őszi hajnalon Valahol Sionhegy alatt. Egy nagy harang volt a kabátja, Piros betűkkel foltozott, Bús és kopott volt az öreg Úr, Paskolta, verte a ködöt, Rórátéra harangozott. Lámpás volt reszkető kezemben És rongyolt […] Olvass tovább
Kassák Lajos: Japán kakasom Van nekem egy japánföldi, vörösszemű kakasom. Kérték már a cirkuszosok, félvilágért nem adom. Elszomszédol, tökmagot lop, bosszantja a zsugorit, hajnalonként föl a naphoz pántlikákat kukorít. Olvass tovább
Tarbay Ede: Ősz-anyó Kontyos-kendős Ősz-anyó söpröget a kertben, vörös-arany falevél ripeg-ropog, zörren. Reggel-este ruhát mos, csupa gőz az erdő, mosókonyha a világ, a völgy mosóteknő. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Isten csodája verse. Ameddig a történet csillaga Röpíti a multakba sugarát: A szem saját kezünkben mindenütt Saját szivünkre célzó gyilkot lát, S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!… Isten csodája, hogy még áll hazánk. Igy hordozunk sok százados sebet, Keblünk soha be nem gyógyúlhatott; Mérget kellett mindenkor innia, Ki sebeinkre önte balzsamot. […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Vasárnap verse. Ó, lesz-e nékem valaha Egy csendes, barátságos kertem, Hol fényes lombú fák között Hosszan, békén lehet pihennem? Hol bölcsen elemezhetem Megélt, elmúlt tragédiáim, S csendesen mosolyogni látnak Az orgonáim? És lesz-e tisztes, ősz hajam S agyamban csöndes, öreg eszmék? Miket szép, széles gesztusokkal Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk? Kinyitnók a klub ablakát, […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Benéz a havas. Benéz a havas kéken, Kolozsvárra. A nagypiacról tisztán látható, Amint a Monostor-utat bezárja. Most úgy érzem: ott vége a világnak. Azokra, kik rám túl a hegyen várnak, Úgy gondolok, mint mesés más-világra. Benéz a havas kéken, Kolozsvárra. Öreg fején már megmozdult a hó, Tövében vadul árad a Szamos A Szamos, […] Olvass tovább
Dsida Jenő: A sötétség verse Ó, virrasztások évszaka! Vastagon fog a tinta, zordul. A rozsdalevű éjszaka már hatkor a kertekre csordul: reves fák nyirka folydogál, s te arra gondolsz: mennyi éved van hátra még? Jaj meg-megáll a láb, mert fél, hogy sírba téved. …Mondd, kissé mártottál-e már hófehér cukrot barna lébe, egy feketekávés pohár keserű, […] Olvass tovább
Jöjjön Meggyesi Éva: Szeretnék egyszer még verse. Szeretnék egyszer még boldogan élni messze hol csönd és béke van, temetni mindent mi nem hagyott élni s hinni hogy lesz még virágzó tavasz. Szeretnék olyan messzire futni hogy utol ne érhessen senki sem, új álmokat és új reményt keresni s ne zavarjon meg semmi sem. Szeretnék végre […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban verse. Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: „Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait.” Miért e lom? hogy mint juh a […] Olvass tovább