A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula: Májusi óda verse. Ó emberek, az élet oly rövid, Az utak végén az örök rög int. Jó volna egyszer, végre, tudni már, Hogy szomorú fejünkre itt mi vár? Isten nevében az ember felett Száz zsarnok ítélt és kevélykedett. Jó volna egyszer kipróbálni még Az Ember jussát, az Ember hitét! Harangok, ágyúk, szuronyok […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Retusált fénykép verse. Az utcán sokszor szembejön velem egy rég nem látott, kedves emberem, vagy egy-egy asszony; régi ismerős iskolatárs, énvelem egyidős. S rádöbbenek: mily szörnyű változás! Igen, ez ő, de mennyi torz vonás ült az arcra, ránc és mélyedés, miket a kor kemény vésője vés. Szemem a régi képpel összemér; mily […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád – Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz verse. Szép este volt. Éreztem: az utolsó Ragyogó est! Egy csendes kerti lak Sötéten állt már: nagy, komor koporsó A bánatos és tiszta ég alatt: Igen, az volt, a holt Nyár koporsója, Vak, barna tömb; s a szőke hársak oldalt, Melyek lombját az alkony meggyújtotta, Mint sárga […] Olvass tovább
Jöjjön Kisfaludy Károly: Csalódás. verse. Lakja zárva kedvesemnek, Szómra nem jő felelet: Tán szabadba csalta őtet A virágos kikelet; Szép pihenni, álmadozni A liget hűs árnyain: Arra szállok, ott lesem meg Titkos andalgásain. S im zöldjébül a bokornak Reszkető tűz ég elém: Ő az, ő az! lángszeméből Hű szerelme int felém! Kéjlobogva szállok arra – […] Olvass tovább
Jöjjön Czuczor Gergely: Riadó verse. Sikolt a harci síp, riadj, magyar riadj! Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj! Villáma fesse a szabadság hajnalát, S fürössze vérbe a zsarnok faj bíborát. Él még a magyarok istene! Jaj annak, ki feltámad ellene. Az Isten is segít, ki bír velünk? Szabad népek valának, s azok legyünk. Nem kell […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – A halálról verse. Vas-öltönyben előttem áll A szomorú, néma halál. Hideg csókja Nem izgatja Sóhajtó kebelem. Dörrenés s nem él az élet, Futó ábránd, a multé lett. Nem marasztja, Már eladta Hevítő szerelem. Előttem áll s torkon ragad! – Életmentő hát nem akad? – Tovább nem vár, S én? – megyek […] Olvass tovább
Heltai Jenő: Csendélet Az apja szelíd, kicsi, gömbölyű úr, az anyja pedáns úrinő, az utca megáll, kocsikázni ha megy az apja, az anyja meg ő. Otthon a papára papucs nehezül, mukkanni se merne szegény; és nap-nap után dominózva ülünk. az apja, az anyja meg én. Az anyja regényt ír, az apja pipál, ő mulat a […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Anyám meg én verse. Sok kis fekete koporsóban sok temetetlen , szép halott vággyal: úgy szeretnék találkozni egyszer az anyámmal. Rongyolt hitemmel leborítva, valamennyit a lába elé tenném jaj, de nagy szótlan vallomássá fájna a csend azon az estén. „Anyám, anyám, túlságosan szépek, nagyszerűek, dacosak voltak, anyám, anyám, vedd vissza őket: nem […] Olvass tovább
Túrmezei Erzsébet: Mint a madár szárnya „Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya-az emeli a magasba” Clairvauxi Bernát Teher a szárnyad , suhanó madár? Repülsz! Kék egek végtelenje vár. Repülsz-fényében aranynapsugárnak. Por rabja volnál , ha nem lenne szárnyad. Teher a kereszt , a Krisztus keresztje? lehet , gyenge vállad már felsebezte. De […] Olvass tovább
Babits Mihály: Az előkelő Tél Olyan halk és hideg idő van, halk és hideg, halk és hideg: hallani szinte suhanóban a gyöngyház égen a telet. Selymesen száll ő rongyaink közt s arcba legyez, bár semmi szél… Óh láthatatlan, hűvös angyal, előkelő, gyönyörü Tél! S a hó is itt lesz nemsokára s minden egyszerre eleven. Aki […] Olvass tovább
Erdős Virág: A reggel Ez a reggel szerintem egy elég fura állat! Egész korán kel és rögtön felveri a házat. Azzal kezdi a napot, hogy míg én vígan alszom nagy fülével pofozgatja pimaszul az arcom. S mire kint már javában a keménytojást főzik egész randa pofájával odadörgölőzik. Felugrik az ágyamra és lehúzza a takaróm de […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha a Karácsony… Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna? Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna? Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne? Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne? Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot, szeretettel beragyognánk az egész világot? Az ajándék, a […] Olvass tovább