A versek oldala
Jöjjön Wass Albert: A bujdosó imája verse. Uram, ki fönt az égben lakozol a fényességben, gyújtsd föl szent tüzedet az emberek szívében. Az emberek agyára áraszd el bölcsességed. Értsék meg valahára mi végből van az élet. Arasznyi kis idő csak, mely ajtódig vezet. De előre csak a jó visz, a gonosz vissza vet. Legyen megint […] Olvass tovább
Batsányi János: A franciaországi változásokra Nemzetek, országok! kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében, S gyászos koporsóba döntő vas-igátok Nyakatokról eddig le nem rázhatátok; Ti is, kiknek vérét a természet kéri, Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri! Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! Olvass tovább
Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak? Azt kérdezted tőlem, nagyon vártalak? – Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelző a förgeteget – ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret – pedig nem is […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Karácsonyi köszöntés A Makón pihenő katonáknak Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek. Isten hírvivői Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak. Harcos katonák is Fölnéznek az égre S rágondolnak álmodozva A testvériségre. Bujdosó raboknak Idegen párnákon Kedveseik szelíd arcát Ringatja az álom. Fáradt katonák ti, Pihenjetek szépen […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: Lámpafény 1 Ó, lámpafény, oly szép vagy, méla, halvány, mint a beteg ajkán a bús mosoly, te vagy, aki a napnak alkonyatján fáradt szivünkre balzsamot hozol. Már mint gyerek csodáltam, lám a lámpa s bámész szemekkel néztem ott alant, amint a vén bronzcsésze a szobánkba szétszórta a rózsás, szelíd aranyt. Mindíg szerettem, mindíg […] Olvass tovább
Pilinszky János: A fényességes angyal is Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló […] Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Első hó verse. Hó, hó, friss hó, Angyalváró, Gyöngyen hulló Gyöngyvirág-hó,- Csupasz bokrok Csipkézője, Fák fodros Fejkötője, Kerítések Keszkenője, Hegyek-völgyek Ünneplője. Olvass tovább
Vajda János: Utolsó dal, Ginához Ha eljövend a búcsu-óra, Ha majd e szív végsőt dobog, A percben, mely létem kioltja, Majd akkor is rád gondolok. És jól tudom, előre látom, Mi bú, öröm van itt ezen S az ismeretlen túlvilágon: Egyszerre mind átérezem. Eszembe jut majd minden átok, Mind, ami történt s ami nem; Mely […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Ha kérdik egyszer Kertben szerettem volna ülni, így álmodtam én őszömet, nagy csend fényében elmerülni, míg lassún hulló levelek vállig, homlokig borítnának, szépen halni megtanítnának – az elmerengő képzelet esztendeim kemény szálából ily lánynak szőtte őszömet. Szerettem volna ülni lócán alkonyidőn, a ház előtt hallgatni utak csobogását, köszönteni az elmenőt. így lettem volna […] Olvass tovább
Wass Albert: Új székely ballada Valahol egy messzi hegyen öregasszony megyen, megyen, vállán batyu, kezében bot, hajlott a dereka, hajlott, a dereka fáradt, hajlott. Valahol egy messzi hegyen Édesanyám megyen, megyen, megyen a fia elébe, könnye hull az út kövére, könnye hull az út kövére. Édesanyám, jaj megálljon! Felleg rí a láthatáron, benne zokog egy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A Sion-hegy alatt verse. Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt Az én Uram, a rég feledett, Nyirkos, vak, őszi hajnalon Valahol Sionhegy alatt. Egy nagy harang volt a kabátja, Piros betűkkel foltozott, Bús és kopott volt az öreg Úr, Paskolta, verte a ködöt, Rórátéra harangozott. Lámpás volt reszkető kezemben És rongyolt […] Olvass tovább
Kassák Lajos: Japán kakasom Van nekem egy japánföldi, vörösszemű kakasom. Kérték már a cirkuszosok, félvilágért nem adom. Elszomszédol, tökmagot lop, bosszantja a zsugorit, hajnalonként föl a naphoz pántlikákat kukorít. Olvass tovább