A versek oldala
Jöjjön Dsida Jenő: Három falusi ének verse. I. Aranypor van a levegőben és pátriárkák szívéből füstölgő, ősi, nagy megelégedettség. Süt a nap. Két kicsi borjú eszik a kezemből, zsenge falevelet: olyan ártatlanok és szelidek és szeretnek engem. A templomból zúg-búg az orgona, emberek énekelnek tudatlan, egyszerű szájjal s galambok ülnek a toronypárkányra: fehérek és szürkék. […] Olvass tovább
Tarbay Ede: Nyári hónapok Június a nyárba topog. Langyosodik már a homok. Egyik napról másik napra; Van cseresznye, retek, alma. Júliusban jó a meleg, pancsolni és úszni lehet. Napsugaras kék az ég. Aratásba kezd a nép. Augusztus a nyár utója, útra készül már a gólya, a többi még zengi dalát. Gyümölccsel van tele az ág. Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő verse. Ébredj, új tavasz, jégtörő, sugaras, gallyat gombosító, rügyet rojtosító, mindenféle madarakat víg versre tanító. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Az özvegy című verse. Az özvegy gyászba öltözék; Kedves férjét eltemeték. Ő gyászruhát ölt a meghalt után! – Jó asszony, ez egyet föl se vedd, Vagy végy föl többet… hisz ez egy ruhán Keresztülcsillog titkos örömed. Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Csalogány verse. Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak; Sárga levélkéken nyargal az őszi vihar. A csalogány hallgat. Hol erő, mely visszaidézze Lengő bokrait és mennyei hangu dalát? A tavasz eljő még; erdő, bokor újra virítand: Nem fog-e a csalogány halva fekünni alant? Olvass tovább
Jöjjön Bessenyei György: Barátság verse. Ha feltaláltatik köztünk a barátság, E földön egészlen egy kicsiny mennyország. Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Álmodik a nyomor verse. Duhaj kedvek Eldorádója, Száz tivornyás hely, ne bomolj. Csitt, most valahol, tán Ujpesten, Húszesztendős legénynek vackán Álmodik a Nyomor. Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó, Melle horpadt, válla kiáll, Arcán zúzos, jeges nedvesség, Mosolyog. Szent, nehéz álmában Urabb, mint egy király. Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik s vígan […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Téli dal verse. melyben a költő magát és társait bányászokhoz hasonlítja Esik a hó, a dal ma megered esik a hó a kályha szíve halkan dobbanó a dal ma szép lesz, mély lesz és enyém, szimbolumokkal teljes költemény. Mondom nektek, hogy bányászok vagyunk mondom bizony, bár elfog gyakran a mélységiszony s mint aki […] Olvass tovább
Áprily Lajos: Tetőn Kós Károlynak Ősz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: “Minden összeomlott…” Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem. Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan. Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan. Időkbe látó, meztelen tetőjén tisztást vetett a bujdosó verőfény. Ott lenn: zsibongott még a […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő: Ne hidd! verse. Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló Ne hidd, ne hidd, ami való. Hazugság, amit a lap ír, Félrebeszél az a papír, Meredt szemekkel aki sug Az mind gyalázatos hazug. Ugratnak, játszanak veled; Nem lehet az, hogy képzeled! Nem hiheted, ha van […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Hazamegyek a falumba verse. Szigorú szeme meg se rebben, Falu még nem várt kegyesebben Városi bujdosóra. Titkos hálóit értem szőtte S hogyha leborulok előtte, Bűneim elfelejti. Vagyok tékozló és eretnek, De ott engem szánnak, szeretnek. Engem az én falum vár. Mintha pendelyben látna ujra S nem elnyűve és megsárgulva, Látom, hogy mosolyog […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat verse. Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne […] Olvass tovább