A versek oldala
Jöjjön Kányádi Sándor Ül a tél a hegy tetején verse. Ül a tél a hegy tetején. Fehér kucsma van a fején. A hátán meg fehér suba. Készülődik a faluba. Tápászkodik, fölkel s jövet fehér terveket szövöget. Szórja, hinti, hol elhalad, két marokkal a friss havat. Fehéredik domb és lapály. Olykor-olykor a tél megáll. Gondos gazdaként széttekint, […] Olvass tovább
Jöjjön Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke verse. Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A rút varangyot véresen megöltük verse. A rút varangyot véresen megöltük. Ó iszonyú volt. Vad háború volt. A délután pokoli-sárga. Nyakig a vérbe és a sárba dolgoztunk, mint a hentesek s a kövér béka elesett. Egész smaragd volt. Rubin a szeme, gyémántot izzadt, mérgekkel tele. A lába türkisz, a hasa zafír, a […] Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domokos: Új kenyér verse. Mosolyog a nyári dél, az asztalon friss, fehér új kenyér- Honnan van az új kenyér? Három traktor földet szántott, a vetőgép búzát vetett, felhő hullatta az esőt, nap hullatta a meleget. Szökkent a szár szép magasra, jött a kombájn, learatta, learatta, kicsépelte, a gőzmalom megőrölte, teherkocsi hazahozta, anya pedig […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Hull a hó verse. Gazdag Erzsi: Hull a hó Hull a hó, hull a hó, Mesebeli álom! Télapó zúzmarát Fújdogál az ágon. A kis nyúl didereg, Megbújik a földön: Nem baj, ha hull a hó, Csak vadász ne jöjjön! Parányi ökörszem Kuporog az ágon, Vidáman csipogja: “Süt még nap a nyáron!” Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Majd… verse. József Attila – Majd… Majd eljön értem a halott, ki szült, ki dajkált énekelve. És elmulik szivem szerelme. A hűség is eloldalog. A csöndbe térnek a dalok, kitágul, mint az űr, az elme. Kitetszik, hogy üres dolog s mint világ visszája, bolyog bennem a lélek, a lét türelme. Széthull […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István A kutya első verse című költeménye. Asztal alatt sűrű homály, asztal alatt kincsesbánya, rég feledett kéziratok, közöttük a gazdi lába. Mivel minden zugot elönt a sok telefirkált papír, ez meg milyen foglalkozás, szegény gazdi egész nap ír! Közben nyög meg sóhajtozik, és füstöt fúj, mint a kémény, ködös szemmel hova bámul, dől […] Olvass tovább
Jöjjön Orgoványi Anikó: Az igazi anyák napja verse. Az igazi anyák napja a születésnapom, mert anyukám akkor vált anyává, azon a napon. Elõbb lány volt, aztán nõ, – igen csinos, majd menyecskébõl kismama lett, velem várandós. Így szeljük mi minden évben a szülinapi tortát: Köszöntelek Édesanyám, Boldog Anyák napját! Olvass tovább
Tóth Árpád: Tavaszi elégia Előttem nők siettek. Testét lomhán kinyújtva Közénk terült a távol… és míg az esti csendben Elhalt víg kacajuk, kezem szegény öt ujja Didergőn összesimult nyűtt, lim-lomos zsebemben. S reád gondoltam akkor, s szájon csókolt a halk szél, Mely most testhez feszíti az asszonyok ruháját, S mely olyan illatos, mint duzzadt dombu […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Orfeumi elégia verse. Táncolt, s míg lomha csellók halkan s búsan kisérték, Reszketett a szivem: mily szép lehet, ha lágyan Kádjába lép e lány, reggel, a langy homályban, S mélyen nyomja a vízre illatos, forró térdét… Körül zajos szatócsnép vigadt, s csámcsogva majszolt, Arcukon a vasárnap kéjének zsíros fénye, Ó, olyan jó […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő Arany és kék szavakkal verse. Miképpen boltíves, pókhálós vén terem zugában álmodó középkori barát, ki lemosdotta rég a földi vágy sarát, s már félig fent lebeg a tiszta étheren, ül roppant asztalánál, mely könyvekkel teli, s a nagybetűk közepébe kis képecskéket ékel, Madonnát fest örökké arannyal s égi kékkel, mígnem szelid mosollyal […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Csatában A földön is harag, Az égen is harag! Kifolyt piros vér és Piros napsugarak! A lemenő nap oly Vad bíborban ragyog! Előre, katonák, Előre, magyarok! Komoly felhők közül Bámul reánk a nap, Rettentő szuronyok Füstben csillámlanak, A sűrü lomha füst Sötéten gomolyog, Előre, katonák, Előre, magyarok! Ropog, hosszan ropog Csatárok fegyvere, Ágyúk […] Olvass tovább