A versek oldala
Madár János: Karácsony Csillagfényben aranyág. Aranyágon alma. Őrzi három télapó. Úgysem alszom el ma! Egész éjjel csodálom ezt a szép fenyőfát. Gyertyafényes csillagszórós, csilingelő ágát. Karácsony, karácsony, kisült a kalácsom. Kóstoljátok, egyétek, a mákost is vegyétek! Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes – Téli Angyal verse. Ül a vékony Mária És ölében a fiú Szélfúvásnyi gyenge zajt hall Összerezzen: itt az angyal S ő is tudja: minden angyal Iszonyú Iszonyú szél volt márciusban Nagy piros égbolt szél-parázs Nem volt este hogy lehussant S óriás volt óriás Szélborzolta sas-színű szárnya Be se fért a […] Olvass tovább
Fazekas Anna: Én szeretek minden ünnepet Én szeretek minden ünnepet, a szép vasárnapot, és szeretem húsvét reggelét, ha piros tojást kapok. És szeretem május elsejét, ha szélben zászló lebeg, s a névnap is kedvemre van, meg az összes ünnepek. De a legszebb, legszebb ünnepem, az igazán valódi jó, ha karácsonyfával megjön a szakállas Télapó. Tudom, […] Olvass tovább
Fésűs Éva: December, december December, december, A világ csilingel Hóember hófején Fázik a cilinder. Kis csizma, nagy csizma Csikorgó hóban jár Piros kis orroddal Cinegét foghatnál. Kis bunda, nagy bunda Kell már a szőr kucsma Hópaplant sző a tél Medvére, mókusra. December deret fúj December fagyot hoz A világ mégis csak Ünnepre harangoz. Hamvadó alkonyban […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: A fenyő éneke verse. Zsenge fácska voltam, fenyveserdő árnyán, mellettem állt néném, meg hatalmas bátyám, ők oly nagyok voltak, szinte égig értek, nem őket vágták ki, csak a csemetéket. Erdő édesanyám zúgott keservében, de csak vittek minket nyikorgó szekéren, messzire kerültünk, nagy házak tövébe zúgó rengetegből, ember sűrűjébe. Minket körülálltak, azután megvettek, […] Olvass tovább
Sárosi Árpád: Karácsonyest Terítsetek csak ma is eggyel többre, A jóságkapu legyen nyitva, Ki tudja kiket sújt az élet ökle? Ki áll az éjben kitaszitva? A pásztorcsillagot nagy köd takarja És Bethlehem oly messze-messze… Hadd zúgjon ma a szeretet harangja S ki szenved, azt ide vezesse. A jóságkapu két szárnya kitárva, Mindenki szelhet kenyerünkből, – […] Olvass tovább
Benedek Elek: Karácsonyéji álom Jó reggelt, jó reggelt édes jó anyám! Angyalarcoddal hajolj le reám, Hadd öleljelek, hadd csókoljalak. Kicsi karommal átkaroljalak! Tudod, ma éjjel hol, merre jártam? Hiszed, nem hiszed: a mennyországban. Láttam ott angyalt, százat, ezret, Talán még több is volt ott, úgy lehet. Ha láttad volna! Készültek éppen, Hogy összeszedjék mind, mi […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Karácsonykor verse. Hullámzó érzemény között Jövén az úrnak templomából: Lelkemben még sok visszahangzik A halott ígének szavából. Ugy tetszik, mintha hallanám: Mikép zendűl a pásztor-ének, Sziv és ajk hű összhangzatában Az istenember nagy nevének. A megváltó ma született …! Betölt az évek teljessége … Dicsőség Istennek mennyégben! Az emberekhez égi béke! De […] Olvass tovább
Babits Mihály: A felnőtt karácsony Mit akarsz? Hová sietsz? Talán azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz mint gyermekjátékot rugója, visszadob utadnak elejére ahelyett hogy az Idő fenéktelen gödrébe suhintana? Karácsony csenget a szörnyű télben. Alig hallom csengését. Sárga arcokat látok a hóverésben s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat fojtja […] Olvass tovább
Petri György: Házasságterápia Igyekszem kivonulni az életedből, nesztelenné halkulni, lábujjhegyen létezni, zokniban, a kulcsot puhán fordítani a zárban, mint a betörő. Igyekszem -ugyanakkor- megtapadni is rajtad, mint a tapló, élősködni rajtad, mint a fakín /ismertebb nevén: fagyöngy/ Ideje volna felnőtté válnom. Jobb későn, mint soha. Habár? Lehet, hogy jobb soha, mint későn. Esik. Reggelre megint […] Olvass tovább
Horváth István: Anyanyelvemben őrizlek téged Anyám a hangod nem hallom többet. Anyanyelvemben őrizlek téged. Szavaid szívem mélyén dübörögnek. Úgy zengik vissza a mindenséget, ahogy azt tőled szóval tanultam. Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden. Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. Ez nem szégyenem se büszkeségem. Anyám vagy! Most már csak a szavakban! S, […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa verse. Anyámnak fáj a feje, nem iszik feketét — Anyámnak fáj a feje, nem szed be porokat: szótlanabb sápadtsággal feji meg tehenét, szótlanabb sápadtsággal söpröget, mosogat. Anyámra durván szólnak jöttment idegenek? Anyám az ijedtségtõl dadog és bereked. Sötét kendõjét vonván, magányát húzná össze: ne bántsa többé senki, félelmét ne […] Olvass tovább