A versek oldala
József Attila: Karácsony Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől de hová teszik majd […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A magyar Messiások verse. Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások A magyar Messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, Mert semmit se tehettek, Óh, semmit se tehettek. Olvass tovább
Jöjjön Reviczky Gyula: Családi fészek verse. Magány, ridegség bús avarja, Kerüld a boldogot, mig él. Avagy, ha nem lehet, sirassa El bánatát szüleinél, Ifjú, kinek van apja, anyja: Őrült vágy lelked’ ne ragadja Ki az idegenek közé!… Az a világ a közönyé. Áldott a kis családi fészek, Hol anya gondja melegít, Hová bünbánva visszatérhet A […] Olvass tovább
Képes Géza: Igen de barát? igen de nem ér rá – szerető? igen de nem ér rá – kártya- partner? sakk- partner? séta- partner? igen igen igen de nem ér rá más-más irányban loholunk pedig mehetnénk lassan kézenfogva együtt bomlásnak indult az emberiség: a sort mi kezdjük s talán be is mi fejezzük – barátodnak telefonálj […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Tájkép verse. Dermedten állnak a halotti csendben fekete nyárfák fülledt ég alatt. A csillagok szeme szikrázva rebben, a Tisza mély opálja hallgatag. Valami titkot súg a végtelenség, s a nyárfasorban tikkadt vágy zokog, az életem oly szép s bús, mint egy emlék: a hangod bársonyára gondolok. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Az áhitat zsoltárai verse. 1 Szakadt, dúlt ajkunk között forgó feszülő szavaink is csókká gömbölyödve bujdosnak itt a díszes pillák között egymásba- akadt csodáló szemünkben és elhalnak hang nélkül; amire születnek az cifra ajándék, zsoltáros látás és tudós csók terebélyén sárga rigóknak szárnyas, csattogó ölelése. 2 Régen lehozott fénylő csillagok akarnak szökni […] Olvass tovább
Jöjjön Nagy László – Menyegző verse. Arccal a tengernek itt állunk párban, kürtszóban, ünnepi arany riadóban, síp-sikolyban, a dobhang döbbenetében, lábdobogásban ijedten, a tengert utánzó táncosok lendülete fenyegeti hátunk, mert a tengernek bemutattak minket, vegye tudomásul, itt állunk párban, a kőfokon, itt, a végtelenségbe bevágó szárazföld csőrehegyén két emberi csillag, összeesküdve örökre a jóra, igazra, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Az Isten itt állt a hátam mögött… verse. Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot ……………………………. ……………………………. Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett. Lehetett láng, […] Olvass tovább
József Attila: Szeretnének Jóról és rosszról nem gondolkozom, csak szenvedek én és csak dolgozom. Csinálok csempét, csavaros hajót, bánatba rosszat, közönyömbe jót. Munkámnak nincs se száma, se szeri. Kedvesem tudja, ő számba veszi. Ő számba veszi, hisz valamiben. S ha kérdem, rámnéz s nem mondja, miben. Ha fa volnék, hát fészket igazán a varjú is […] Olvass tovább
Radnóti Miklós: Cserépfalvi Katinak Kis Kati, disztichon ez, majd megtanulod dudorászni, nincs rím benne, de szép, csak fura dallamu vers. Régen is ép ilyet írtak az emlékkönyvbe a költők, szép kicsi lányoknak párbafutó sorokat Kis Kati, adjon más bölcs, méla tanácsokat arról, hogy kell élned az új rendben az életedet; élj, ahogy eddig is, oly […] Olvass tovább
Áprily Lajos: Kalács, keddi kalács Már szombat este megsütötte Anyám. És reggel már adott. Az aranya besugarazta a haragos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, Fénye áthullt az ünnepen. Még hétfőn is jutott belőle. És kedden is. De csak nekem. Ma sem tudom, hol rejtegette, Melyik fiókból jött elő, De olyan áldott volt az íze, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – A hetedik verse. E világon ha ütsz tanyát, hétszer szűljön meg az anyád! Egyszer szűljön égő házban, egyszer jeges áradásban, egyszer bolondok házában, egyszer hajló, szép búzában, egyszer kongó kolostorban, egyszer disznók közt az ólban. Fölsír a hat, de mire mégy? A hetedik te magad légy! Ellenség ha elődbe áll, hét […] Olvass tovább