in

Kaffka Margit: Fényben

Kaffka Margit: Fényben

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.

Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.

De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen, –
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen…

Köszönjük, hogy elolvastad Kaffka Margit költeményét.
Mi a véleményed a Fényben írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Szeretlek apa versek

Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal

...