Szerelmes versek

József Attila: A szemed

Jöjjön József Attila: A szemed verse. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S lelkemben halkal fuvoláz a vágy. Mint ifju pásztor künn a messzi réten Subáján fekve méláz fényes égen S kezében búsan sírdogál a nád. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S már fenyves szívem zöldje nem örök. Galambok álma, minek jössz elébem? Forró csöppekben gurulnak az égen S arcomba hullnak ...

Read More »
Hirdetés

József Attila: Tedd a kezed

Jöjjön József Attila: Tedd a kezed verse. Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.

Read More »
Hirdetés

József Attila: Ringató

Jöjjön József Attila: Ringató verse. Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila Ringató költeményét.

Read More »

József Attila: Mikor az uccán átment a kedves

Jöjjön József Attila: Mikor az uccán átment a kedves verse. Mikor az uccán átment a kedves, Galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, Bokája messze, sugárral fénylett. Mikor a válla picikét rándult, Egy kis fiucska utána bámult. Mikor befordult s táncolt a kis bluz, Kinyujtózott a sarkon a koldus. Mindenki nézte, senki se bánta, Hogy ő a szivem gyökere-ága. ...

Read More »

Kisfaludy Sándor – Édes, kínos emlékezet

Jöjjön Kisfaludy Sándor – Édes, kínos emlékezet verse. Édes, kínos emlékezet, Ó Badacsony szürete! Mulatságos gyülekezet, Te rabságom kezdete! Ott tudtam meg, ki légyen ő, S mi légyen a szerelem; Ámor nyila miként sebző, S mi az édes gyötrelem. Nem úgy mentem, amint jöttem: Nagy különbség volt közöttem, Aki valék azelőtt, S aki lettem, látván őt. Köszönjük, hogy elolvastad Kisfaludy ...

Read More »

Radnóti Miklós – Szerelmes vers az Istenhegyen

Jöjjön Radnóti Miklós Szerelmes vers az Istenhegyen költeménye. Itt hordta az anyja mielőtt született, köszönd meg a tájnak, hogy óvta őt és körül a vastag árnyak hűsét is köszönd, s hajló lombját a fáknak; mind néked tartogatták ! napod egére napnak és harcodhoz lobogónak, mely szökkenve véd a gonosz vermektől s nehéz munkádnak diadalt hoz. Napod és lobogód ! s ...

Read More »

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

Jöjjön Radnóti Miklós: Levél a hitveshez verse. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, ...

Read More »

Kosztolányi Dezső: Ilona

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ilona verse. Lenge lány, aki sző, holdvilág mosolya: ezt mondja a neved, Ilona, Ilona. Lelkembe hallgatag dalolom, lallala, dajkálom a neved lallázva, Ilona. Minthogyha a fülem szellőket hallana, sellőket, lelkeket lengeni, Ilona. Müezzin zümmög így: “La illah il’ Allah”, mint ahogy zengem én, Ilona, Ilona. Arra, hol feltűn és eltűn a fény hona, fény felé, éj felé, ...

Read More »

Kosztolányi Dezső: Már néha gondolok a szerelemre

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Már néha gondolok a szerelemre verse. Már néha gondolok a szerelemre. Milyen lehet – én Istenem – milyen? Találkoztam tán véle messze-messze, valahol Andersen meséiben? Komoly és barna kislány lesz. Merengő. A lelke párna, puha selyemkendő. És míg a többiek bután nevetnek, virágokat hoz majd a kis betegnek. Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme. Halkan beszél, csak nékem, ...

Read More »

Dzsida Jenő: Arany és kék szavakkal

Jöjjön Dzsida Jenő Arany és kék szavakkal verse. Miképpen boltíves, pókhálós vén terem zugában álmodó középkori barát, ki lemosdotta rég a földi vágy sarát, s már félig fent lebeg a tiszta étheren, ül roppant asztalánál, mely könyvekkel teli, s a nagybetűk közepébe kis képecskéket ékel, Madonnát fest örökké arannyal s égi kékkel, mígnem szelid mosollyal lelkét kileheli – (-) úgy ...

Read More »

Kányádi Sándor: Két nyárfa

Jöjjön Kányádi Sándor Két nyárfa verse. Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te: só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a vére, köt a vérem: szeretőm vagy és testvérem. köt a vérem, köt ...

Read More »

Szép Ernő: Add a kezed

Jöjjön Szép Ernő: Add a kezed. Add a kezed mert beborúlt, Add a kezed mert fú a szél, Add a kezed mert este lesz. Add a kezed mert reszketek, Add a kezed mert szédülök, Add a kezed összerogyok. Add a kezed mert álmodok, Add a kezed mert itt vagyok, Add a kezed mert meghalok. Köszönjük, hogy elolvastad Szép Ernő Add ...

Read More »

Szabó Lőrinc: Pillanatok

Jöjjön Szabó Lőrinc Pillanatok verse. Mióta tegnap megcsókoltalak s te sóváran (de csak egy pillanatra, mert máris tiltakoztál!) remegő térdeid közt hagytad a térdemet: folyton elém rajzol a hála, folyton előttem állsz, utcán és munka közben folyton beléd ütközöm: hátracsukló fejedet látom, kigyúlt arcodat, csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy gyönyörű mosolyát az ajkadon. Ilyenkor egy-egy pillanatra én is lehúnyom ...

Read More »

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Jöjjön Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú verse. Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata Fénylett hajadban ...

Read More »

Vajda János: Húsz év múlva

Jöjjön Vajda János: Húsz év múlva verse. Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül – Mult ifjuság tündér taván Hattyúi képed fölmerül. És ekkor még szivem ...

Read More »

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz

Jöjjön Vörösmarty Mihály: A merengőhöz verse. Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. ...

Read More »

Wass Albert – Egy nap Tenélküled

Jöjjön Wass Albert Egy nap Tenélküled verse. Egy nap Tenélküled mint üres utca mely piszokfelhőben nem vezet semerre. Sötét, rút épület arcodba bámul lélek se mozdul csak a szél süvít a magány hágóján át. Egy nap Tenélküled, mint széles sivatag hol fű s virág nincs, se bokor, se fa csak kopott homok, mely öröklétbe nyúlik és feldúlt egébe egy méla ...

Read More »

Nadányi Zoltán – Így látlak

Jöjjön Nadányi Zoltán Így látlak verse. Mint római kút szobra, tenyered magasra tartod mozdulatlanul, a tenyeredből zuhatag ered, ezüst sugárral a válladra hull. Aztán melledre hull. Aztán aláfoly. Izgalmasan, áttetszőn, mint a fátyol. Aztán térdedre hull. Szikrázva hull. És egyre hull, hull, nappal, éjszaka. Szépség és szerelem zuhataga. És te mosolyogsz. Mozdulatlanul. Köszönjük, hogy elolvastad Nadányi Zoltán Így látlak költeményét.

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály – Édes keserűség

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Édes keserűség verse. Óh, Cipria terhes igája! Hogy kell magam adnom, alája! Nyakamat vas lánca keríti, Szívem siralomba meríti. Nem nyughatom és csak epesztem, Magamat sírásnak eresztem, Éjjel szememet le se zárván, Siratom balsorsomat árván, Mint a szomorú egek éjjel Sírnak mezeinkre le széjjel, Hogy enyészvén a nap, az égnek Tetején súgári nem égnek. Sírok, zokogok ...

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem verse. A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis ‘tulipánt!’ Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem versét.

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verse. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ...

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: Egy rózsához

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Egy rózsához verse. Nincs tavasszal, nincs se nyáron, Mint te, olyan rózsaszál; Még nagyobb díszt nyerne Sáron, Csak te ott virítanál. Rózsaszínnel játszadoznak Két virító arcaid, Rózsamézzel harmatoznak Csókra termett ajkaid. Látta kellemid Citére. Látta és irígykedett, Hogy pirosló lába-vére Képeden büszkélkedett. Hófehér tekintetednek Hajnalán nyílásba jött Rózsaszálacskák ferednek Tiszta téjhabok között: Szűz mellyed fehér ölére ...

Read More »

Babits Mihály: Miként szélcsendben a hajó

Jöjjön Babits Mihály Miként szélcsendben a hajó verse. Miként szélcsendben a hajó lelkem ma veszteg úgy lebeg vitorla nélkül! – Ah be jó, hogy most melletted ülhetek! Talán megállt a vén Idő s mi ketten élünk már csupán – ó milyen édes lanyha hő, mily édes lanyha délután. Most messze földön senki sincs, fénylik az ajtón a kilincs: ajtó előtt ...

Read More »

Imre Flóra – Stanzák

Jöjjön Imre Flóra Stanzák verse. Hogy megmártóztam fájdalmas szemedben, szélcsend alatt, tűzkristály ég alatt, a pusztulás zöldeskék lángja lettem, s a csendmadár mögülem elmaradt. Hiába védtem, kétségbeesetten taszítva el becéző szavadat, hiába védtem – Mit is? Jaj, ki tudja? Jutottam villámmarta keskeny útra. Sodródom, mint a fűzfalevél az árban, s a parton lesnek esti farkasok, szaggattatásban lettél kínra társam, sohase nézünk ...

Read More »

Berzsenyi Dániel – A szerelem

Jöjjön Berzsenyi Dániel – A szerelem verse. Mi a földi élet s minden ragyogványa Nélküled, oh boldog Szerelem érzése? Tenger, mellyet ezer szélvész mérge hánya, Mellynek meg nem szünik háborgó küzdése. India kincsével légyen tömve tárod, S Caesar dicsősége ragyogjon fejeden: Mit ér? vágyásidnak végét nem találod, S nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen. De te, édes érzés, egek szent magzatja! ...

Read More »

Berzsenyi Dániel: Búcsúzás

Jöjjön Berzsenyi Dániel Búcsúzás verse. Elszakadsz tőlem, szeretett barátném! Hasztalan zárlak kebelembe: eltűnsz, S mint az álomkép, örömim, reményim, Véled enyésznek. Jaj! sem a sérült szerelem nyögése, Sem kegyességem, sem az ég hatalma Téged énnékem soha vissza többé, Vissza nem adnak. Élj szerencsésen, valamerre fordulsz! Légyen áldásom veled és vezérljen! Légyen a Végzés utain szerelmünk Angyala társad! Élj szerencsésen, s ...

Read More »

Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Jöjjön Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki verse. Ez világ sem kell már nekem Nálad nélkül, szép szerelmem, Ki állasz most énmellettem, Egészséggel, édes lelkem? Én bús szívem vidámsága, Lelkem édes kévánsága, Te vagy minden boldogsága, Véled isten áldomása. Én drágalátos palotám, Jóillatú piros rózsám, Gyönyerő szép kis violám, Élj sokáig, szép Júliám! Feltámada napom fénye, Szemüldek fekete ...

Read More »

Somlyó Zoltán: Kukoricahaj

Jöjjön Somlyó Zoltán Kukoricahaj verse. Szeptember szőkesége száll a kaszált, sima réten; a szőkeség, a szőkeség lett sorsom, jaj, be régen… A szőke kazlak illata s a hajadé, te áldott!… A szőke haj, a szőke vont szivemre szőke pántot… Így, őszi dalba, szőkeszín szavakkal szövi szívem a szőkeségnek mámorát, mely átrobog a szíven… Mely átrobog a szívemen s megszőkít minden ...

Read More »

Juhász Gyula: Milyen volt

Jöjjön Juhász Gyula: Milyen volt verse. Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De ...

Read More »

Ady Endre – Nézz, drágám, kincseimre

Jöjjön Ady Endre – Nézz, drágám, kincseimre verse. Nézz, Drágám, kincseimre, Lázáros, szomorú nincseimre, Nézz egy hű, igaz élet sorsára S őszülő tincseimre. Nem mentem erre-arra, Búsan büszke voltam a magyarra S ezért is, hajh, sokszor kerültem Sok hajhra, jajra, bajra. Jó voltam szerelemben: Egy Isten sem gondolhatná szebben, Ahogy én gyermekül elgondoltam S nézz lázban, vérben, sebben. Ha te ...

Read More »

Ady Endre – Becéző, simogató kezed

Jöjjön Ady Endre – Becéző, simogató kezed verse. Andrea asszonynak küldöm. Simogass csak, olyan jó a kezed, Megint búcsuzom, megint elveszett A gőgös Ady minden dacos gőgje. Életemen fél-versek szemfedője, Hazug csókok emléke ajkamon. Simogass csak, olyan jó a kezed, Úgy bánom már sok, ölő, makacs harcom, Simogasd meg ráncos, vén gyermek-arcom. Feddj meg búsan, hogy én, rossz, elveszett, Szegény ...

Read More »

Watch Dragon ball super