Szerelmes versek

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Jöjjön Wass Albert: Mert nagyon szeretlek verse.

Jöjjön Wass Albert: Mert nagyon szeretlek verse. Az egyik legszebb magyar szerelmes vers, amelynek sorai mögött mély érzelmek állnak. Egy megható szerzemény a szeretet összekötő erejéről. Az erdélyi magyar író és költő gyönyörű verssorokkal örvendeztetett meg minket. A szép hasonlatok igen meghitt hangulatot képesek varázsolni. Árad a szeretetet Wass Albert művéből, amelyet érdemes kedvesünknek is felolvasni! Wass Albert: Mert nagyon ...

Read More »
Hirdetés

Zelk Zoltán: Csak téged

Jöjjön Zelk Zoltán: Csak téged verse.

Jöjjön Zelk Zoltán: Csak téged verse. Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem magamért, de temiattad szövi-fonja körém e hálót. És szívemet is rajtakaptam, engem elárult, a te lépted után fülel a jövendőben, miattad virraszt. Mondd, ...

Read More »
Hirdetés

Radnóti Miklós: Két karodban

Jöjjön Radnóti Miklós: Két karodban verse.

Jöjjön Radnóti Miklós: Két karodban verse. Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.

Read More »

Ady Endre: Őrizem a szemed

Jöjjön Ady Endre: Őrizem a szemed verse.

Jöjjön Ady Endre: Őrizem a szemed verse. Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S ...

Read More »

Radnóti Miklós – Virágének

Jöjjön Radnóti Miklós – Virágének verse. Fölötted egy almafa ága, szirmok hullnak a szádra, s külön egy-egy késve pereg le, ráhull a hajadra, szemedre. Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak, fényén futkos a fény, csókra tűnő tünemény. Tűnik, lehunyod szemedet, árny játszik a pilla felett, játszik a gyenge szirommal, s hull már a sötét valahonnan. Hull a ...

Read More »

Radnóti Miklós – Szerelmes vers

Jöjjön Radnóti Miklós – Szerelmes vers című költeménye. Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még, majd hűvösen int s tovaúszik. És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény permetegén ragyog által a kék. Sárgán fut az ösvény, vastag avar fedi rég! Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban már csöppen a csönd ...

Read More »

Radnóti Miklós: Tétova óda

Jöjjön Radnóti Miklós: Tétova óda verse. Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig ...

Read More »

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

Jöjjön Radnóti Miklós: Levél a hitveshez verse. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, ...

Read More »

Radnóti Miklós: Őrizz és védj

Jöjjön Radnóti Miklós: Őrizz és védj verse. Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. Úgy írom itt e lassu költeményt, mint búcsuzó, ki ujra kezdi éltét, s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. De mindenünnen, Áfrikából is borzalmas sírás hallik; rémitő gyermekét szoptatja nappal, éjjel szederjes mellén a dajka idő. ...

Read More »

Radnóti Miklós: Bájoló

Jöjjön Radnóti Miklós: Bájoló verse. Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső ...

Read More »

Dsida Jenő: Szerelmes ajándék

Jöjjön Dsida Jenő: Szerelmes ajándék verse. Vers helyett szivesen szőnék ma lompos szőnyeget puha gyapjúból szobádba, pompás Perzsia száz mesés színével ékes kis terítőt, dús-borzosat, mely tiszta ágyad előtt heverne mindig. Reggelente, mikor lelépsz az ágyról s lenge inged alatt tüzelve borzong álmos tested a hűvöses homályban, tennéd rá puha lábadat mezítlen. S míg csiklandva becézi bársonybolyha zsenge talpadat és ...

Read More »

Szép Ernő: Add a kezed

Jöjjön Szép Ernő: Add a kezed. Add a kezed mert beborúlt, Add a kezed mert fú a szél, Add a kezed mert este lesz. Add a kezed mert reszketek, Add a kezed mert szédülök, Add a kezed összerogyok. Add a kezed mert álmodok, Add a kezed mert itt vagyok, Add a kezed mert meghalok.

Read More »

Szabó Lőrinc: Szeretlek

Jöjjön Szabó Lőrinc: Szeretlek verse. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet. Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Read More »

Ady Endre: Láttalak…

Jöjjön Ady Endre: Láttalak… című verse. Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Éppen úgy, mint akkor, Mikor megigéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor azt sugtad: Édesem, szeretlek! Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Gyönyörű vagy most is, De meg nem igéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor hazudtad Ezt a szót: Szeretlek!

Read More »

Babits Mihály: Szerelmes vers

Jöjjön Babits Mihály: Szerelmes vers költeménye. A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát homlokod havasa alatt, homlokod havát elfeledtető fényes nyári szemed szédületét szeretem és éneklem e szédület szeretetét. Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli, szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli? Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni? Mély, ...

Read More »

József Attila: Mikor az uccán átment a kedves

Jöjjön József Attila: Mikor az uccán átment a kedves verse. Mikor az uccán átment a kedves, Galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, Bokája messze, sugárral fénylett. Mikor a válla picikét rándult, Egy kis fiucska utána bámult. Mikor befordult s táncolt a kis bluz, Kinyujtózott a sarkon a koldus. Mindenki nézte, senki se bánta, Hogy ő a szivem gyökere-ága. ...

Read More »

József Attila: Ringató

Jöjjön József Attila: Ringató verse. Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással.

Read More »

József Attila: Óda

Jöjjön József Attila: Óda verse. 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét – homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És ...

Read More »

Szabó Lőrinc: Még egyszer

Jöjjön Szabó Lőrinc: Még egyszer verse. Piros húsbarlang a szád, nézlek és nézel, elakad a szívem s érzem: már nem én akarom akaratomat. Piros, vérpiros remegés tested a fehér bőr alatt, idegen húsod rokoni hangon szólítja húsomat. Ha mi szólnánk, részegen is azt mondanánk, hogy nem szabad. Két néma tolmács dönti el, hogy ki vagyok és hogy ki vagy. A ...

Read More »

Petőfi Sándor: Fa leszek, ha…

Jöjjön Petőfi Sándor: Fa leszek, ha… verse. Fa leszek, ha… Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy… Csak, hogy lényink egyesüljenek. Ha, leányka, te vagy a mennyország: Akkor én csillaggá változom. Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom.

Read More »

Ábrányi Emil: A legkedvesebbnek

Jöjjön Ábrányi Emil: A legkedvesebbnek verse. Annyi szirma nincsen a virágnak, Annyi gyöngye nincsen a világnak, Mint ahányszor nevedet megáldom, Viruló virágom, Édes birodalmam, ragyogó világom! Emberek közt elhagyatva álltam, Egy nyájas szót, annyit sem találtam; Kezet akkor nyujtottál te nékem, Drága kedvességem, Szép, magányos csillag gyászos, komor égen! És azóta hű társam te voltál, Dús lelkeddel én hozzám hajoltál, ...

Read More »

Csoóri Sándor: Ekkora szerelem előtt

Jöjjön Csoóri Sándor: Ekkora szerelem előtt verse. Ekkora szerelem előtt egész testemmel becsukódom. Elalszom, mint idegbeteg, kivel máklevet itattak; a lábam kő, a fejem ólom. Ekkora szerelem elől elbujdosom, hogy el ne pusztíts. Hal leszek, tenger, lángoló fa, bőröd ébresztő, ostoros víz, kezed tükre, meggy íz a szádon,- apránkint fald föl árvaságom! Ekkora szerelem elől a temetők is égre úsznak, ...

Read More »

Ábrányi Emil: Kit szeretek?

Jöjjön Ábrányi Emil: Kit szeretek? verse. A gyöngéd lelkü asszonyt, csak azt tudom szeretni! A tiszta lelkü asszonyt, a hűségére büszkét, akit pirulni késztet a szép, nemes szemérem, bár nem tapasztalatlan: csak azt tudom szeretni! Csak azt tudom szeretni, aki hibámat látja, és mégis megbocsátja, szelíden megbocsátja. Csak azt tudom szeretni! A gyöngéd női lelket. Az irgalomra hajlót, a bájosan ...

Read More »

József Attila – Nagyon fáj

Jöjjön József Attila – Nagyon fáj verse. Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is – ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is. Kettős teher s kettős kincs, hogy ...

Read More »

Juhász Gyula: Szerelem?

Jöjjön Juhász Gyula: Szerelem? verse. Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint ...

Read More »

Babits Mihály: Játszottam a kezével

Jöjjön Babits Mihály: Játszottam a kezével verse. Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szeliden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segitgetik egymást egy messze életig. Még egyre látom csöpp kezét: ugy dolgozott mint csöppke gép a himzőtűvel vánkosán: tündérfogócska – igazán – s hogy gyenge ujját meg ne szurja, ...

Read More »

Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?

Jöjjön Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? verse. Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában Szép szemeidnek esti-csillagát Bámulva nézik szemeim, Mikéntha most látnák először… E csillagot, Amelynek mindenik sugára A szerelemnek egy patakja, Mely lelkem tengerébe foly – Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a szelíd galambot, Amelynek minden tolla A békeség egy olajága, S amelynek érintése oly jó! ...

Read More »

Szabó Lőrinc: A legrövidebb vezeték

Jöjjön Szabó Lőrinc: A legrövidebb vezeték verse. Mondok valamit, kedveském: Szeretlek! Vagy ezt tudod már? Akkor egyebet, valami ujat, – add a fejedet, nézz a szemembe és mondd, hogy: Szeretlek! Huszonöt év kevés volt rá… Szeretlek, másodpercenként… Egész lelkemet beléd kötni ez a legrövidebb vezeték, ez a villámgyors „Szeretlek!” Szeretlek: ebbe búvik a szivem, vele ma is veled keveredem, ez ...

Read More »

Petőfi Sándor: Szeptember végén

Jöjjön Petőfi Sándor: Szeptember végén verse. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull ...

Read More »

József Attila: Rejtelmek

Jöjjön József Attila: Rejtelmek verse. Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe’. Bebujtattál engemet talpig nehéz hűségbe Szól a szellő, szól a víz, elpirulsz, ha megérted. Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted. Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget.

Read More »

Ady Endre: Héja-nász az avaron

Jöjjön Ady Endre: Héja-nász az avaron verse. Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak az új héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk, Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás husába beletépünk S lehullunk az őszi avaron.

Read More »

Watch Dragon ball super