A versek oldala
A Kaláka együttes így adja elő Móra Ferenc: A cinege cipője versét! Mutatjuk az előadást. Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak. Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni. Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz. A teljes verset itt […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Sem utódja, sem boldog őse verse Latinovits Zoltán előadásában. Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. Íme a teljes vers. Hallgassuk meg Ady Endre – Sem utódja, sem boldog őse […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Betlehemi királyok verse Ruttkai Éva előadásában. Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. ůgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk […] Olvass tovább
Hallgassuk meg Wass Albert fantasztikus versét Klemencsics Antal előadásában. Könnycsepp a szempilládon este: én vagyok. Én vagyok az a kíváncsi csillag, mely rád kacsingat és rád ragyog. A csók, a csókod, az is én vagyok. Végigálmodom az álmodat, ölelésedben én epedek el, csak én tudom minden kis titkodat. A teljes verset olvasd el itt. Klikk […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az én menyasszonyom verse Papp Zoltán előadásában. Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. A teljes verset […] Olvass tovább
Szalay Bence megzenésítette Radnóti Miklós versét az RTL Klub Szenzációs négyes műsorában. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy […] Olvass tovább
Jöjjön Füst Milán: Szellemek utcája verse. Minden ellenemre van. Én nem kivánok többé táncokat, Olyat nem tudsz mutatni pajtás, – nem olyat a knidoszi táncmesterek sem tudnak feltalálni, Sem zenét, – minek nekem? magam csináltam egykor jó egynéhány dallamot S azt dúdolgatom, vagy még azt sem. Hallgatok. Az életem javát sötétben töltöm el, A mélyen […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ilona verse. Lenge lány, aki sző, holdvilág mosolya: ezt mondja a neved, Ilona, Ilona. Lelkembe hallgatag dalolom, lallala, dajkálom a neved lallázva, Ilona. A teljes verset ITT olvashatod Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel: A közelítő tél verse Mensáros László előadásában. Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Nagycsütörtök című verse Rajhona Ádám előadásában. Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi messziről […] Olvass tovább
A Kicsi Hang verséneklő együttes így adja elő Juhász Gyula: Anna örök versét. Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. A teljes verset ITT olvashatod el. Olvass tovább
Jordán Tamás verset mond – Janus Pannonius: A roskadozó gyümölcsfa. Én, aki nyílegyenest törtem sudarammal az égnek, Seprem most leborult lombozatommal a port. Nem külső, idegen terhek roskasztanak engem, Önnön termésem húzza le bús fejemet. Társaimat viharos villámok döntik a földre, Rám ez a dús termés hozza a halált. Ép volnék ma is én, ha […] Olvass tovább