Az ősz utolsó sóhaját ragadja meg Csanádi Imre „Levélsöprő” című verse. A köd, a dér, a sziszegő szél és a lassan betakaró hó együtt idézi meg az elmúlás szépségét és csendjét.
Egy rövid, mégis erőteljes költemény, amelyben minden sor a természet halk búcsúja.
Jöjjön Csanádi Imre: Levélsöprő verse.
Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a falevél.
Földre szökik,
szemétnek, –
aki éri, ráléphet.
Sziszegő szél
söpri -hajtja,
hullongó hó
betakarja.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
