in

Csokonai Vitéz Mihály – Egy eleven rózsához

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály – Egy eleven rózsához verse.

Nincs tavasszal, nincs se nyáron,
Mint te, ollyan rózsaszál;
Még nagyobb díszt nyerne Sáron,
Csak te ott virítanál.

Rózsaszínnel játszadoznak
Két virító arcaid,
Rózsamézzel harmatoznak
Csókra termett ajkaid.

Látta kellemid Citére,
Látta és irígykedett,
Hogy pirosló lába-vére
Képeden büszkélkedett.

Hófejér tekintetednek
Hajnalán nyílásba jött
Rózsaszálacskák ferednek
Tiszta téjhabok között:

Szűz melyed fehér ölére
Ők is úgy mosolyganak,
Mint mikor rózsák tövére
Gyöngyvirágot raktanak. –

Rózsa vagy te, rózsa leszel,
Rózsa még a selymed is:
Jaj, de bezzeg kínra teszel,
Hogyha van tövisked is!

Rózsa! engedd, hadd heverjek
Éltető bokrodba már,
S édes árnyékodba nyerjek
Fészket én, rideg madár.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Mándy Stefánia: Csitt meg a bátyja

Pilinszky János: Majd elnézem