Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Tél verse.
Elérkeztél hát, óh didergő december,
Mert decembert vett rá minden okos ember.
Mormoló szelei a hideg északnak
A ház ereszére jégcsapokat raknak.
A vizekre, ámbár a vízi istenek
Haragusznak, márvány hídat építenek.
A sík mezőségen hóhalmok épűlnek,
Bár tavasszal vízzé válnak s öszvedűlnek.
Elmegy a víg hajnalt köszöntő pacsirta,
Melynek köszöntőjét a Teremtő írta.
Sötét üregibe a mély barlangoknak
Búvóhelyt keresnek a vadak magoknak.
A farkas, a róka együtt hébe-hóba
Az erdőre mennek együtt prédálóba.
A bagoly a fagyos fa hideg odvában
Keservesen huhog szűntelen búvában.
A varjak, e télnek madari, a tornak
Örűlvén, mihozzánk a városba forrnak.
Az ember a Bakhus innepét szenteli,
Kulacs az óldalán, tokajival teli.
Így, noha truccára a kegyetlen télnek,
Az emberek öröm s nyájasság közt élnek.
Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály: Tél versét!
Mi a véleményed Csokonai Vitéz Mihály: Tél írásáról?
Írd meg kommentbe!
