in

Csukás István: Annyiszor játszottam a boldogot

Hirdetés

Jöjjön Csukás István: Annyiszor játszottam a boldogot verse.

Annyiszor játszottam a boldogot,
most végre boldog lehetnék –
nyugtalanul figyelem magamat,
vajon mi hiányzik még,

mi hiányzik és honnan hiányzik,
a világból-e vagy belőlem,
hogy miért nem csurran a méz,
fanyarul megért szőlőszem;

vagy nincs is, csak a mesében,
elkopott idegeket simogató
szép hazugság, kábítószer,
és mindegy, rossz voltam vagy jó,

s a boldogot csak játszani lehet,
és az élethez ennyi is elég,
az üdvözült angyali boldogságot
nem ismerik, csak a hülyék.

Köszönjük, hogy elolvastad az Annyiszor játszottam a boldogot című költeményt.

Mi a véleményed Csukás István verséről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Tóth Krisztina: Futrinka utca

Várnai Zseni: Katonafiamnak