in

Csukás István: Majd egyszer alád fekszem, világ

Csukás István: Majd egyszer alád fekszem, világ

Majd egyszer alád fekszem, világ,
engedelmesen, de milyen engedelmesen!
Hiányom betöltődik, összecsap fölöttem
a szín-illat-zaj-hullám, elsimul,
volt-nincs, árad tovább a nélkülem-minden,
terjed a szemem-nem-látja fény,
dübörög a fülem-nem-hallja hang,
vacog a szívem-már-nem-érzi-félelem.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Kaffka Margit: Petike jár

József Attila – Kép a tükörben