in

Devecseri Gábor: A múlandóság cáfolatául

Hirdetés

Jöjjön Devecseri Gábor: A múlandóság cáfolatául verse.

1

Az értelem, ha már kinyílt,
mindétig itt sugárzik;
gazdája holtával se hal;
nem illan, szét nem ázik.

A szépség ha már kinyílt,
nem válik barna röggé;
virág, ha egy napig van itt,
egynap van itt örökké.

2

“Törékeny az öröm” – sikoltják
vagy mondják elnéző-szelíden
a költők századokon át.

Nincs állandóbb, úgy vettem észre.

Hogy megmarad! Nem az egészre
emlékszel, a múlt mély tavát
tétova búvárként bebolygva:
hol ronda rém barlangja tát
iszony-torkot, hullámok gyöngéd
homálya függönyzi valóban
múlttá, elmúlttá; aranyát
látod csak csillogni a mélyben,
csak ez süt a függönyön át,
bármily piciny volt. S egy sziromra
élesebben látsz, mint a romra.
És ha az öröm oly törékeny,
mért őrzöd álmodozva ébren
makacs-szelíden a saját
napjaid forró-hidegének
s oly sok szeretted
tavi-mélyben
messze-áramló idejének
csak mosolyát?

Köszönjük, hogy elolvastad Devecseri Gábor költeményét.

Mi a véleményed A múlandóság cáfolatául írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Devecseri Gábor: Az egyes emberek dala együtt

Zelk Zoltán: Reggel óta…