1989. február 21-én hunyt el Márai Sándor. A 20. század egyik legnagyobb magyar írógéniusza főbelőtte magát.
Márai idősen, magányosan halt meg, nem tudta feldolgozni felesége, majd nem sokall később fogadott fia halálát. A sors kegyetlen fintora, hogy ezután a rendszerváltással művei ismét nagyobb teret kaptak itthon, s A gyertyák csonkig égnek sikere után nemzetközi népszerűsége is egyre nőtt.
Márai Sándor túlélte feleségét, és élete utolsó három évében gyakorlatilag teljesen egyedül maradt, látogatókat is ritkán fogadott, 1987-től az írót súlyos depresszió kínozta, miközben szervezetét lassan felemésztette a rák és a szülőhaza iránt érzett vágyakozás. Márai elkeseredettségében úgy gondolta, a reménytelen magányból már csak az öngyilkosság jelenthet számára kiutat, ezért 1989. február 21-én, 89 évesen végzett magával San Diego-i otthonában.
Azt kérte, hamvait szórják Lolaé után az óceánba.
Halála egybeesett a rendszerváltás történelmi pillanatával, amikor a már szinte teljesen elfeledett polgári író ismét reflektorfénybe került Magyarországon: Márait a következő években elhalmozták posztumusz kitüntetésekkel, számos alkotását színpadra és filmre vitték, művei pedig több nyelven is megjelentek. Mindennek dacára mégis azt kell mondanunk, hogy Márai Sándor jelentőségének felismerése a mai napig várat magára. – írja a Rubicon szerzője.
