Jöjjön Dsida Jenő: Karácsonyi utazás verse.
Készülődés
Karácsony közeleg.
Én állok itt az ablakom előtt
nézem a halkan pihéző havat
s egy kis bokrétás, száradó fenyőt
törögetek.
Ma szívem is van,
Meg-megdobban a kabátom alatt
és csilingeli ezer kicsi csengő:
Karácsony közeleg!
Karácsony közeleg!
Utban
Csodálkozol:
Te balga kis fiu,
ma olyan vígnak látszol!…
Csillapáros bethlehemi éjben
hívogat máma engem is a jászol.
Megyek! Megyek!
Az ajkam úgy dalol,
míg csörgős szánkón megáll valahol,
s letérdelve a kis Jézus előtt,
átnyujtom néki igaz ajándékul
ezt a kis, tépett bokrétás fenyőt.
Kérdezem
Mondd, kis Jézuskám
Decemberfagyon, szélen, havon át
miért nem hozhattam Neked
egy csokor édes, piros orgonát?
Most minden, minden fenyő és moha
Pedig tudom, hogy szereted a májust
és Teneked is szebb az orgona.
Az ünnep
Mennyből az angyal!…
Égnek a gyertyák.
Kacag az ének, terítve az asztal – –
csak fáj, hogy sohse találkozik össze
a karácsony az orgonás tavasszal.
A kis Jézus beszél
Én szeretem a sápadt arcot is,
én szeretem a könnyes szemet is,
cirógatom a mellrebágyadt főt.
Akinek nincsen tettre kész,
merész,
lüktető: harcos piros orgonája
az hozzon egy kis álmodó galyat,
sóhajtva síró imádság fenyőt,
s az én kezem megáldja.
Hazafelé!
A gyertyák elalusznak
a távolodó kórus
altató, bűvös simogató mákony…
Repül a szánkó,
csörgős csengője csilingeli csendben
Édes Karácsony!…
Tündér Karácsony!…
Boldog Karácsony!…
Köszönjük, hogy elolvastad Dsida Jenő költeményét.
Mi a véleményed a Karácsonyi utazás írásról?
Írd meg kommentbe!
