Egy költemény, ami sokak szerint a legszebb Áprily Lajos alkotás
Áprily Lajos, a magyar líra egyik legkiemelkedőbb alakja, olyan versekkel gazdagította a magyar irodalmat, amelyek szépsége, líraisága és tartalma mind a mai napig megragadja az olvasókat. Azok között, akik belemerültek alkotásaiba, sokan állítják, hogy az „Kérés az öregséghez” című verse képviseli a költő legmélyebb gondolatait és legfinomabb érzéseit.
Ebben a költeményben Áprily az idő múlásának témakörét járja körül, egy olyan perspektívából, ami az olvasóban mély empátiát és elgondolkodást kelt. A versben megfogalmazott kérések, az öregség iránti tisztelet, és a vele járó bölcsesség iránti vágy minden korosztály számára aktuális és időszerű.
Az „Kérés az öregséghez” nem csak a múló időről szól, hanem az emberi létezés örök kérdéseiről, melyekkel minden generáció szembesül. Ebben a remekműben Áprily Lajos meghitt és személyes módon közelít a témához, ami sokak számára teszi ezt a verset felejthetetlenné és időtállóvá.
Áprily Lajos: Kérés az öregséghez
Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.
Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.
Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.
Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,
a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen.
