Egy költemény, ami sokak szerint a legszebb Sohonyai Attila alkotás.
Sohonyai Attila: Légy az enyém
Eljöttem azért, ami az enyém.
Fűzfáról és betonról,
az égről, a koszos peronról,
kérve követelvén –
mi az enyém.
A lázas gyerekkort, és a szűz gyereket,
ki hajdan felhőket kergetett
és nem hitte a lehetetlent. – váltanám vissza még,
mert az is én vagyok, és az enyém…
A lázas serdülést, a dúvad bikát
kit nem fogott meg semmilyen korlát,
s a szabadság dühében volt józan lény,
követelem bőrömbe, mert…
már nem az enyém.
Egy leendő apa féltését, és egy anya gondját,
mindent mi nem is voltam még,
Édesanyám bánatát
elrabolnám én,
mert mi az övé, az enyém.
Egy öreg bölcsességét,
a kisgyerek sírását lopnám én vissza,
mindazért ami elmúlt már,
s mi még sose volt kezeim tulajdona,
– de az enyém.
Egy markolatot a földből, egy szót a nemzetből,
vinném magammal bujtatva én,
ha már itt mindenem a vészbe dől,
ez kicsi nekem jogom,
Mert az Enyém!
S egy csipetnyit, csak egy tálkányit adnék érte,
csak azt, mi mindezektől lett testem vére,
a huszonegy gramm első éjjelét;
az első dolgot, mi azóta az enyém.
