Fazekas Anna: Én szeretek minden ünnepet
Én szeretek minden ünnepet,
a szép vasárnapot,
és szeretem húsvét reggelét,
ha piros tojást kapok.
És szeretem május elsejét,
ha szélben zászló lebeg,
s a névnap is kedvemre van,
meg az összes ünnepek.
De a legszebb, legszebb ünnepem,
az igazán valódi jó,
ha karácsonyfával megjön a
szakállas Télapó.
Tudom, hogy a hosszú, fehér szakáll
csak vatta, s a prémkabát
nem a Télapót takarja be,
nem ám, hanem apát..
Ő csengettyűz ajtó előtt,
s a szánkó, mit húz: enyém.
Azt kérdi – hangja furcsa, mély:
No, hol vagy te kis legény?
Hallom, hogy rendesen tanulsz,
a tanítód is szeret.
Hoztam hát cukrot, szép ruhát,
és persze, könyveket.
És itt van, amit anyu, apu,
nagynénik, nagypapák
a szánra tettek, hogy hozzam el,
s kezedbe adjam át.
Az ajándék aztán mind olyan,
mire régen fáj a fogam.
Most van kis autóm, traktorom,
s egy mozdonyom, mely rohan
a körformájú síneken,
míg a föld csakúgy remeg:
a váltóőr vigyázzba áll,
s a zászlóval integet.
A traktor berreg. Indulás!
Az autó hosszan dudál.
Ennél szebb ünnep nincs is, mint
a karácsony délután.
