Jöjjön Garai Gábor – Nők verse.
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És bűntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi – villogok s fakók, simák –
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.
Köszönjük, hogy elolvastad Garai Gábor – Nők költeményét.
Mi a véleményed Garai Gábor – Nők írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
