Garai Gábor: Zene az utcán

Jöjjön Garai Gábor Zene az utcán verse.

Nem mutogatom sebeim az utcán;
úgy zenélek, mintha semmim se fájna.
Nem kérek alamizsnát –
úgyse tudnám
meghálálni.
Fázom, s várok a nyárra,
amikor jut majd napból, szeretettből
nekem is, akkor is, ha nem könyörgöm…

Nem alázatból, nem is félelemből
építem gyönge hajlékom e földön, –
de építem – s vakolom szerelemmel –
kételyes hítből, bizonyos halálból.

Világot gyújtok, ha betér egy ember,
s mond valami igazat a világról.

Köszönjük, hogy elolvastad Garai Gábor: Zene az utcán költeményét.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Garai Gábor – Artisták

3 remek vers a Balatonról