Jöjjön Garai Gábor Zene az utcán verse.
Nem mutogatom sebeim az utcán;
úgy zenélek, mintha semmim se fájna.
Nem kérek alamizsnát –
úgyse tudnám
meghálálni.
Fázom, s várok a nyárra,
amikor jut majd napból, szeretettből
nekem is, akkor is, ha nem könyörgöm…
Nem alázatból, nem is félelemből
építem gyönge hajlékom e földön, –
de építem – s vakolom szerelemmel –
kételyes hítből, bizonyos halálból.
Világot gyújtok, ha betér egy ember,
s mond valami igazat a világról.
Köszönjük, hogy elolvastad Garai Gábor: Zene az utcán költeményét.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
