Jöjjön Gyulai Pál – Krisztus és a madarak verse.
Krisztus urunk futott, bujkált,
Hideg földön, az erdőn hált;
Üldözői ott sem hagyták,
Ott is meg-megriasztották.
Kis pacsirta pártját fogta,
Merre bujkál, meg nem mondta,
Sőt hítta az üldözőket,
Hogy vezesse félre őket.
De a fürj, ahogy meglátja:
»Itt szalad!« mind azt kiáltja;
A bibic meg mindjárt pedzi,
»Búvik, búvik!« reá kezdi;
A galamb is búgja sorba:
»A bukorba, a bukorba!«
Megfogták a bokrok alján.
Szegény Krisztus arca halvány.
El is vitték kínhalálra,
Megfeszítni keresztfára.
Kis pacsirta elkíséri,
Galamb, bíbic, fürj csak nézi,
S nem búsul, hogy ezt okozta.
Krisztus őket megátkozta;
A fürjet, hogy fenn ne szálljon,
Csak vetés közt szaladgáljon.
A bibicet, meg ne álljon,
Réten káka közt bujkáljon.
A galambot, búban éljen,
Bokrok alatt keresgéljen.
A pacsirtát szívvel, szóval
Megáldotta ezer jóval:
Tudjon békén, fészken ülni,
Legmagasbban felrepülni,
Földre szállni, égbe kelni
S röptében is énekelni.
Köszönjük, hogy elolvastad Gyulai Pál versét!
Mi a véleményed az Krisztus és a madarak költeményről?
Írd meg kommentbe!
