in

Heltai Jenő – Egy asszony keze

Jöjjön Heltai Jenő – Egy asszony keze verse.

De jó egy kis kezet
A kezünkbe fogni,
A karcsú ujjakra
Szavakat lehelni,
Csókokat dadogni,
A finom ereken,
Mint kék tengereken
Kábulásba veszve,
Elhajózni messze,
Sehol meg nem állni,
Folyton jönni, menni,
végül partra szállni,
Végül megpihenni
Rózsaszin szirteken
Koráll-szigeteken,
Az éles körmökön,
örök örömökön.

Ó, áldott asszonykéz,
vágyak forralója,
Gondok altatója,
Izzó homlokomon
Hűvös fehér pólya,
Drága élő bársony,
Te maradj a társam,
Örökre, örökre.
Mikor sirdogálok
Könnyem te töröld le,
Te szoríts marcangolj,
Ha lázad a vágyam,
Mikor valami fáj,
Te simogass lágyan,
S halottas órámon
Bús szemfedő selyme,
Te hullj takarónak
Megtört két szememre,
Elnémult szívemre.

Köszönjük, hogy elolvastad Heltai Jenő – Egy asszony keze költeményét.

Mi a véleményed Heltai Jenő – Egy asszony keze verséről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Tóth Árpád: A fa

Heltai Jenő: Csavargó