A humor a legjobb gyógyír! Olvassátok el együtt az alábbi humoros szerzeményeket, és biztos jobb kedvetek lesz ezektől! Nevessetek együtt, az egész Családdal körülvéve! A kicsik és nagyok is élvezni fogják az alábbi sorokat!
Íme a humoros versek ismert költőktől összeállításunk!
Benedek Elek: Alszik apu
Csendes szoba, nyitott ablak
Kicsi Laci be-beballag.
Ne hajolj be rózsafácska,
Nyugodt legyen apu álma!
Ne zümmögj, te sovány szúnyog!
Kövér dongó, miért dunnyog?
Szegény apu fáradt nagyon,
Beszéljetek halkabb hangon!
A rózsafa csak mosolyog,
Muzsikál a dongó, szúnyog.
Még a szellő is táncot jár:
Vígan legyünk, itt a szép nyár!
Lám, lám, Laci rá nem hallgat,
Nagy mérgesen reájuk csap.
Apu hirtelen felriad,
Kiröppen a zümmögő had.
– Ej kisfiam, mi a bajod?
– Megzavarták az álmodat!
Elkergettem dongót, legyet.
Rózsafácska bólint egyet.
Móra Ferenc: Volt nekem
Csalimese
Volt nekem egy fakó lovam,
haja-hajdinárom,
mikor az a nagy hó esett,
ráültem a nyáron.
Gyí, pej lovam! Repült is a
Deres, mint a sárkány,
fél araszttal sebesebben
az ólommadárnál.
Gyí, te hóka, meg se álljunk
hetedhét országig,
kerítetlen kerítésig,
kerek tó sarkáig.
Ott azután szürke lovam
fejem alá kaptam,
legeltetni legelőre
nyergemet kicsaptam.
Nem volt egy csöpp alhatnékom,
mégis fölébredtem:
egér ette meg a lovam,
farkas meg a nyergem.
Odajött egy juhászlegény,
eltátotta száját,
szedte, vette szűrujjából
fűzfa furulyáját.
Furulya a juhászlegényt
fújja, fújja, fújja.
Mese, mese – mondja tovább,
aki jobban tudja!
K. László Szilvia: Tréfás vers
Elgurult egy üveggolyó, gyorsan vitte a lába,
addig gurult, míg odaért Fordított Országba.
Végigjárta, megfigyelte, látta a világot,
visszatért, és elmesélte nekem, hogy mit látott.
Figyeljetek, tovább adom, hogy ti is halljátok!
Először is, látott békát, ki egeret fogott,
aztán zebrát, aki repült, s fa tetején lakott.
Látott macskát kutyagolni, a kutya meg macskagolt,
látott fehér vízilovat, fókát, ki medve volt.
énekeltek a tehenek, úsztak a mókusok,
barátom, az üveggolyó, skorpión lovagolt.
Hallgattam én figyelmesen, de ő kikacagott,
Bevallotta, hogy az egész, bizony csak tréfa volt.
összebújva békességben.
Aranyosi Ervin: Vidám reggelt!
Vidám reggelt, csodás napot,
feledd a bút, a bánatot.
Mosoly kísérje léptedet,
az élet tőle is szép lehet!
Kísérjen el bárhova mész,
legyél vidám, legyél merész!
Osztogasd szét a jókedvet,
világunkban csinálj rendet!
Mert, ha győz a mosoly, derű,
szebben élni is egyszerű,
Hagyd csak lelked, hadd ragyogjon!
vidámságból ki ne fogyjon.
Legyen ma is vidám napod,
ehhez most e verset kapod,
de ne tartsd meg jókedvedet,
szebb a lét, ha más is nevet!
Móricz Zsigmond: A sok juh meséje
Volt egyszer egy gazdag ember,
Annyi juha, mint a tenger,
Mint az árviz, ujjuju!
Számlálhatlan sok a juh.
Gazdag ember gondol egyet:
Pénzmagra szert hogyan tegyek?
Hej számadó, szóm van kenddel,
Annyi juhom mint a tenger,
Mint az árviz ujjuju,
Számlálhatlan sok a juh, –
Gondoltam én mostan egyet,
Pénzmagra szert hogyan tegyek?
Kell nekem a juhok ára,
Hajtsa kend el a vásárra.
A vásárra juhász hajtja,
Előttük egy folyó partja.
Irdatlan nagy, – Tisza-Duna
Nem lehetne ija-fija, –
A hid rajta nagyon keskeny,
Nem fér a juh csak egyesben.
Várjunk, mig át mennek renddel,
S annyi a juh, mint a tenger!
Mint az árviz! ujjuju!
Számlálhatlan sok a juh!…
– Hogyha egyig általérnek,
Folytatom majd a mesémet.
Móra Ferenc: A patkó
Bánata van Lacikának,
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?
Nagyapóka azt ajánlja:
ezüstpatkót veret rája.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki ezüstpatkó.
„Aranypatkó kell a lóra!”
Nyugtatgatja nagyanyóka,
de csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki aranypatkó.
„Gyémántpatkó legyen rajta!”
Édesapa cirógatja.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki gyémántpatkó.
Fordul egyet édesanyja,
mosolyogva ölbe kapja:
„Mondanék én egyet, Lackó,
nesze, egy kis mákos patkó!”
Nekividul erre Lackó,
kezébe a mákos patkó.
Fölpattan a paripára:
„Gyí, te Csillag, Kisvárdára!”
Forrás: Móra Ferenc versek
