Jöjjön Jékely Zoltán: A marosszentimrei templomban verse.
Fejünkre por hull, régi vakolat,
így énekeljük a drága Siont;
egér futkározik a pad alatt
s odvából egy-egy vén kuvik kiront.
Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi századok helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat,
a hiúban a denevér riad
s egy-egy szuvas gerenda meglazul:
tizenegyedikünk az árva pap,
tizenkettedikünk maga az Úr.
Így énekelünk mi, pár megmaradt
– azt bünteti, akit szeret az Úr –,
s velünk dalolnak a padló alatt,
kiket kiirtott az idő gazul.
Köszönjük, hogy elolvastad Jékely Zoltán: A marosszentimrei templomban versét!
Mi a véleményed Jékely Zoltán: A marosszentimrei templomban költeményéről?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
