József Attila – Aratásban

Jöjjön József Attila – Aratásban verse.

A búzát vágja sok szilaj legény
– Marokszedő leány halad nyomukba –
A síma réz-orcájok kipirulva.
És villog a nap kaszájok hegyén.

A rengő búza hódoló remény.
Tikkadtan fekszik lábaikhoz hullva;
Mint fáradt gyermek, anyjára borulva.
És ihatnék a kutya is, szegény.

Egy szomjazó legény hűs fához lábol,
Jó hosszút kortyant öblös kulacsából
És visszaindul, várja a dolog.

A nap forró haragja újraéled,
A homlokokról izzadság csorog,
De gyűl a keresztekbe-rakott élet.

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét.

Mi a véleményed az Aratásban versről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre – A Gare de l’Esten

József Attila: Éhség