József Attila: Névnapi dicséret
Rózsás ajkaidon mámoros élet él,
Munkás két kezeden nyílik a friss tavasz,
Hajlós-szál derekad – nincs fakadóbb virág,
Hűs és drága zafír szemed.
Nem dicsérhetem én termetedet sehogy,
– Oly mű nincs sehol, ó, mely vele érne fel –
Márványkőben a vér – kő, nem igaz, nem él,
Benned vér dübörög, piros.
Istentől ragadott bronzkoszorú hajad,
Arcod lent a Pokol dús tüze érlel,
Élő kebled a szép, gyönge japáni nipp,
Krisztust vesztene el bokád.
Te vagy Máriaként asszonyok asszonya!
Nem méltó Tereád senki se, jól tudom,
Ám büszkén akarom, hullva borulj elém,
Mondván: El ne veszíts, szeress!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
