Jöjjön József Attila – Szerelmes keserű hazafiság verse.
Engem nem hívnak Párisok, Velencék,
Hol mint szökőkút, gyöngyöz életár,
Reám Hazám tarolt mezője vár –
Ó, csak tarolt ne volna! én is mennék!
Talán, talán úgy én is ott lehetnék.
De itt aszott a tépdesett határ
S hiába hullatom könyűm le, már
Nem sercen fű és nem libegnek lepkék,
Mert Istenúr hogy szántsa, bérre vár
És semmim sincsen, amivel fizetnék,
És hitem összedől, mint kártyavár:
Jaj, Sorsunk elvesztette bús lelencét!
És szívem sincs, odadtam régen már
Egy szőke lánynak e fakult szelencét.
Köszönjük, hogy elolvastad a Szerelmes keserű hazafiság verset.
Mi a véleményed József Attila írásásól?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
