József Attila Születésnapomra című verse a legismertebb és legnépszerűbb versek közé tartozik, mind a szakma, mind a nagyközönség sokszor hivatkozik rá.
Népszerű lett azért, mert egy olyan dacos, szókimondó, hetyke, támadó hangot használ, amit jó olvasni. Népszerű azért is, mert olyan hatalmasságot támad meg, egy nagytekintélyű tanárt, akit jó érzés – már csak pozíciója okán, akár ismeretlenül is – megtámadni. Jól beleillik abba a legendáriumba, amely József Attiláról a közvéleményben él: a szegény költő külső erőknek, mindenféle nagyuraknak köszönhette, hogy a vonat sínjére került, hogy öngyilkosnak kellett lennie. Átélhető az éppen krisztusi korba lépett költő élethelyzete, az addigi életével számot vető ember gúnyos-keserű, öniróniával, ugyanakkor elhivatottsággal teli hangja és értékvezérelt magatartása. Legvégül pedig népszerűvé, könnyen megjegyezhetővé és élvezetessé teszi az a különleges és – mindenki érzi – bravúros versforma, amelyben a költő beszél. – áll a Fenyő D. György írásában.
A költemény alatt az áll, hogy 1937. április 11., és azt is tudjuk, hogy József Attila ugyanezen év novemberében már halott volt. Tehát ez volt az utolsó születésnapja, amelyet megünnepelt magában és számot vetett életével. Az utolsó versszak sorai pedig mára szállóigeként lettek használatosak. Az Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní-tani nem nagyképűséget jelent, hanem a tudással járó felemelő és jobbító szándékot. Azt a gondolkodásmódot, hogy a műben megszólaló szellemért az író és a költő – bárhogy is van –, felelős. Bárhogy is van, mégiscsak felelősséggel tartozunk egymásnak. – írja Penckófer János.
József Attila: Születésnapomra
Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét.
Mi a véleményed a Születésnapomra írásról?
Írd meg kommentbe!
