József Attila – Tiszta szívvel verselemzés
Ez József Attila egyik leghíresebb verse. Az a bizonyos vers, amely miatt eltanácsolta a szegedi egyetemről (és a tanári pályától) Horger Antal tanár úr.
A professzor azért háborodott fel, mert a vers alapján erkölcstelennek, nihilistának tartotta a költő életszemléletét.
Az irodalmi blog így ír a költeményről.
Keletkezése és fogadtatása
József Attila 1924 őszén beiratkozott a szegedi egyetemre magyar-francia szakra. A fiatal költő sok nehézséggel küszködött a Szegeden töltött idő alatt. A legsúlyosabb problémát az anyagi helyzete jelentette. Leveleiben gyakran panaszkodott, hogy nincs pénze ételre. A költeményeiért kapott csekély tiszteletdíjat albérlete fenntartására kellett fordítania. Verseit sem fogadta a szegedi művészvilág és kulturális elit egyforma lelkesedéssel. A bántó, elmarasztaló kritikák szintén megviselték az költőt.
Mindezek a problémák megjelennek verseiben is, így a Tiszta szívvel címűben is. A Szeged című napilap közölte a verset 1925. március 25-én. Ennek megjelenése jobboldali körökben botrányt robbantott ki; a Szegedi Új Nemzedék 1925. március 29-i számában két cikkben is támadták a költőt.
Horger Antal professzor március 30-án magához hívatta József Attilát, és két tanút is megjelentetett. Az egyik tanú szerint a következőképpen történt az eset: Kérem, József úr mondja Horger , ön egy verset írt a Szeged múlt vasárnapi számába. Többek között azt írta, hogy nincs istene, se hazája. És hogy ha kell, eladja magát és embert öl középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a magyar ifjúságot. Ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni.
De professzor úr, mikor én ezt a verset írtam, már három napja nem ett
Kérem (ezt a kérem-et igen élesen dobta közbe, elvágva Attila szavát), a verse megjelent. Csak ennyit akartam önnel közölni.
Íme Heni néni elemzése
A népies hang 1924-1925 táján számos szép verset eredményez (Kertész leszek; Istenem; Mikor az utcán átment a kedvesstb.). Kiemelkedik közülük a költő egyik leghíresebb verse, a Tiszta szívvel(1925). Nemcsak híres, de hírhedt is a vers a Horger-ügy miatt.
A Tiszta szívvelaz alig húszéves fiatalember léthelyzetének és ebből fakadó életérzésének pontos megörökítője. De nem magán vallomás csupán: kifejezi a háború utáni fiatal nemzedék kilátástalan sorsát és az ez ellen tiltakozó anarchista szenvedélyű lázadást is. A vers valódi hitelét attól kapja, hogy bár tipikus életsorsot rajzol mégsem a föld „dübörgését” visszhangozza, hanem maga a költő „kiált”. A nagyfokú személyesség a léthelyzet leglényegesebb vonásait emeli ki: a lírai hős teljesen magára maradt, nincsen a társadalomnak olyan értéke, amellyel ő is rendelkezne, illetve amelyet a magáénak érezhetne. A hiány leltárával indul a mű, az életrajzi elemek és a világnézeti fejlődés életrajza szétszakíthatatlan, jelképes egységgé olvadnak össze. Ebben az időben már zajlik a költő első pere közbotrányokozásért és istenkáromlásért a Lázadó Krisztuscímű verse miatt. A hiány számbavétele egyúttal tagadás is: az adott társadalom teljes megtagadása. Ezért lesz jelképes ereje már a vers indításának is. A költő először az érzelmi és a tudati értékek nemlétét panaszolja. Az 56. sor a legelemibb biológiai lét veszélyeztetettségét sikoltja világgá. Az éhezés József Attilának kisgyermekkorától szinte mindennapos tapasztalata. Szegeden is sokat nélkülözött. Az éhezés a hangsúlyos életrajzi elem a versben, ez a tény magyarázza a korábbi és a későbbi sorokat is.
Íme a teljes elemzés a Sulinetről
