107 éve került nevelőszülőkhöz József Attila.
József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban. Hatodik gyermekként érkezett a családba. Három testvérét nem ismerhette, mert még a születése előtt meghaltak.
A költő még alig volt hároméves amikor apja elhagyta őt. Az anyának megoldhatatlan feladatot jelentett a gyerekek eltartása. Hiába végzett napszámos munkát, hiába járt fel a padlásra mások ruháit mosni, a legalapvetőbb élelmiszereket is alig tudta megvásárolni. Ezért döntött úgy hogy 1910 februárjában két kisebb gyermekét, Etelt és Attilát, a Gyermekvédő Liga gondjaira bízza.
A szervezet hamarosan intézkedett is: a testvérek 1910. március 21-én Öcsödre kerültek Gombai Ferenc parasztgazda gázába. A nevelőszülő nem halmozta el szeretettel a gyerekeket. Az ellátásért cserébe keményen dolgoztatta őket az állatok és a ház körül, sőt, a feleségével a füle hallatára megbeszélte, hogy az Attila név nem létezik, és Pistának kezdték szólítani.
Ez a trauma egész életére kihatott. Később a szeretett Mama a gyerekeket ugyan visszavette magához, de daganatos betegség támadta meg, majd 1919-ben elhunyt. Akkor a nővére vette magához.
Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
