Juhász Ferenc: Nagymama

Hirdetés

Jöjjön Juhász Ferenc: Nagymama verse.

Ó, milyen fiatal
nagymama, a drága,
pedig nyílik körülötte
kilenc unokája.

Futkos, mint a szellő,
ki hinné, a kedves
közeledik már a
hetvenkilenchez.

Reggel, mikor fodros
rékliben mosakszik,
amikor a ház még
hortyog, mélyen alszik,

s az ég kék ingéből ugrálnak
a csillagok, mint bolhák,
a nap az ablakhoz
nyomja tüzes orrát,

begyújt, föltűzdeli
kicsi, fehér kontyát,
sürög, forog, gyorsan
fölmossa a konyhát,

repked ki az ajtón,
megfejni a kecskét,
feje fölött bukdosnak,
csivognak a fecskék.

A ház előtt a kukoricák
kardjai csörögnek,
a kotlósra kiált: “Te,
a babot ne edd meg!”

Pelyhes kis csibéi
kiáltoznak: csíp-csép,
s a kéklő pocsolyába
hímezik a csipkét.

Egész nap kapálgat,
krumplit, kukoricát,
kötözi a szőlőt,
megszidja kutyát,

Szusszant, sóhajtozik:
“Jó uram, szegényke,
jaj, csak szállhatnék már
hozzád föl az égb

Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Ferenc költeményét.

Mi a véleményed a Nagymama című írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket