in

Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok

Hirdetés

Jöjjön Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok verse.

Az erdő, melyben égettétek őket
Dárdás polgárok, már régen kivágva,
Egy-két nagyon magányos, nagyon árva
Nyárfa kesergi még a tűnt időket.

És ők, akik itt tűzben hamvadoztak,
Rég por és hamu már, elegy a földdel,
Mely tavaszonta frissen újra zöldel
És édes álmot ád a vándoroknak.

A boszorkányok többé nincsenek,
Szemük tűzvésze már nem incseleg,
Szavak bűbája rontást nem terem.

Csak néha, tele holdas éjeken,
Mikor rügy pattan s árad a folyó már,
Álmában borzong és fölbúg a polgár!

Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét.
Mi a véleményed A szegedi boszorkányok  írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Juhász Gyula: Nincs búcsúzás

Radnóti Miklós: Egyszer csak