in

Juhász Gyula: Anna örök

Jöjjön Juhász Gyula: Anna örök verse.

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen

Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét.
Mi a véleményed az Anna örök írásról?

Írd meg kommentbe!

Hallgasd meg az Anna örök versét Kurucz Ádám Konrád előadásában.

Még több szerelmes verset ITT találsz

 

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Szuperszónikus szó jelentése – Mutatjuk, hogy mit is jelent!

József Attila: Születésnapomra