Jöjjön Juhász Gyula: Április bolondja verse.
Juhász Gyula gyönyörű szonettje, az 1920-ban megírt Április bolondja, egyszerre szól önmagáról, aki április elején (1883. április 4-én) született, a reménytelen szerelemről, melyet a tavasz szeszélyessé tesz és a haza szeretetéről – mint minden sóvárgása, ezek is tele vannak az elérhetetlenség fájdalmával:
” S a szőke fényben az éjet betöltőn / A vizek népe mind nászdalt dalolt.”
A cultura.hu oldalon ezt írták a versről. Olvasd el a teljes írást
Juhász Gyula: Április bolondja
Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.
A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.
Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.
Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!
Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula versét!
Mi a véleményed az Április bolondja írásról?
Írd meg kommentbe!
