Jöjjön Juhász Gyula: Hajnal című verse.
A tegnapot most váltja föl a holnap.
Sötéten silbakolnak még a fák.
Az út köves, házszegte pusztaság.
Utolsó fénye húny a csillagoknak.
A karavánja jár e pusztaságnak.
Némán söpörnek. Ködbe vész a por.
Halk hamvazás dereng az ég alól.
A Nap, a Nap! Súgják a sanda árnyak.
És gyors ütemben ébredez a forma,
a szín, a hang – dóm és gyár büszke orma
az égbe barnul és dalolni kezd.
Harang és kürtő szólal, a siket,
vak éjszakát riasztva hosszú jajjal.
Az élet fölzeng: itt a drága hajnal!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
