Juhász Gyula: Profán litánia

Hirdetés

Jöjjön Juhász Gyula: Profán litánia verse.

Tűnt Anna, aranyház,
Te drága csoda,
Elefántcsontmívű
Boldog palota.

Tűnt Anna, te tünde,
Te édeni kert,
Ahonnan örökre
Sors kardja kivert.

Tűnt Anna, mennyország,
Thulén túli táj,
Kire messze, mélyben
Gondolni be fáj!

Mindent, ami kincses,
Úgy hordok eléd,
Úrnője elé mint
Rabszolga cseléd.

S te fönn, szoborárván
Trónolsz, te örök,
Mint dór templomok ormán
Merev, isteni nők!

Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula: Profán litánia költeményét.

Mi a véleményed Juhász Gyula: Profán litánia írásáról?

Írd meg kommentbe!

Még több szerelmes verset ITT találsz

Várjuk a kommenteket

Ady Endre: Egyedül a tengerrel

Petőfi Sándor – Azokon a szép kék hegyeken túl