Juhász Magda: Jó leszek, ígérik a gyerekek
Anyának ezt mondom én is,
kételkedik benne mégis.
Pedig a szavam betartom,
nem ugrálok utcasarkon,
kikerülök minden sarat,
ruha rólam le nem szakad!
Reggel-este fogat mosok,
iskolában jól tanulok.
A szobám is szinte ragyog,
játékot én szét nem hagyok.
De nem így a szomszéd gyerek!
Bizony vele sok baj lehet.
Engem is bánt, sárral fröcsköl!
Anyu mossa a cipőmről.
Nadrágomat elszakítja,
a leckéjét sosem tudja.
Állandóan összezavar,
ha felelek, belekavar.
Ezért kapok rossz jegyeket,
akkor is, ha jól felelek.
És ha éppen otthon játszunk,
jól felforgatja a házunk.
Én kapok ki, ő meg nevet,
ilyen ez a szomszéd gyerek!
Anyu hallgat, mikor mondom,
aztán így szól: – Rontom – bontom!
Te vagy az a szomszéd gyerek!
Mást hibáztatsz magad helyett!
Nem szép dolog, ezt beláttam.
Lógó orral továbbálltam,
de előtte megígértem,
hogy jó leszek, hogy jó leszek!
Ki is bírtam… Majd egy hetet!
