jöjjön Kányádi Sándor: Kicsi legény, nagy tarisznya verse.
Horgasinamat verdeső
tarisznyámban palavessző,
palavessző s palatábla…
Így indultam valamikor
legelőször iskolába.
Le az utcán, büszkén, bátran
lépdeltem a tarisznyámmal.
-Hova viszed, ugyanbiza’,
azt a legényt, te tarisznya?-
Tréfálkoztak a felnőttek,
akik velem szembejöttek.
Máskor pedig ilyenformán
mosolyogták a tarisznyám:
-Éhes lehet a tudásra
az, kinek ilyen hosszú,
ilyen nagy a tarisznyája.
De csak mentem, még büszkébben,
míg az iskoláig értem.
Az iskola kapujában
gyökeret vert a két lábam.
S álltam, míg csak bátorító
szóval nem jött a tanító.
Rám mosolygott: -Ej, kis legény,
gyere, fiam, bátran, ne félj!
Kézen fogott, bevezetett.
Emlékszem, be melegem lett…
Évek teltek, múltak, de még
most is érzem olykor-olykor
jó tanítóm meleg kezét.
Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét.
Mi a véleményed a Kicsi legény, nagy tarisznya írásáról?
Írd meg kommentbe!
