in

Kányádi Sándor: Kicsi legény, nagy tarisznya

jöjjön Kányádi Sándor: Kicsi legény, nagy tarisznya verse.

Horgasinamat verdeső
tarisznyámban palavessző,
palavessző s palatábla…
Így indultam valamikor
legelőször iskolába.

Le az utcán, büszkén, bátran
lépdeltem a tarisznyámmal.
-Hova viszed, ugyanbiza’,
azt a legényt, te tarisznya?-
Tréfálkoztak a felnőttek,
akik velem szembejöttek.

Máskor pedig ilyenformán
mosolyogták a tarisznyám:
-Éhes lehet a tudásra
az, kinek ilyen hosszú,
ilyen nagy a tarisznyája.

De csak mentem, még büszkébben,
míg az iskoláig értem.
Az iskola kapujában
gyökeret vert a két lábam.

S álltam, míg csak bátorító
szóval nem jött a tanító.
Rám mosolygott: -Ej, kis legény,
gyere, fiam, bátran, ne félj!

Kézen fogott, bevezetett.
Emlékszem, be melegem lett…
Évek teltek, múltak, de még
most is érzem olykor-olykor
jó tanítóm meleg kezét.

Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét.

Mi a véleményed a Kicsi legény, nagy tarisznya írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

József Attila: Medvetánc

Kosztolányi Dezső 5 legszebb verse

Kosztolányi Dezső 5 legszebb verse