in

Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér

Jöjjön Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér verse.

Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Pilinszky János: Stigma

Závada Péter versek – ezeket érdemes elolvasnod!