in

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

Kányádi Sándor
Hirdetés

Jöjjön Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén verse.

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem.

Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén költeményét.

Mi a véleményed Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Játék a népszerű magyar versekkel 29. Kvíz – megy a telitalálat?

József Attila: A szemed