Jöjjön Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén verse.
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem.
Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén költeményét.
Mi a véleményed Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
