in

Kassák Lajos: A mérleg serpenyője

Hirdetés

Jöjjön Kassák Lajos: A mérleg serpenyője verse.

Bartók Béla

Szóljunk valamit a zeneszerzőről is.
Láthatod szárnyas kabátban a dobogón
s az utcán, amint levett kalappal
sétál a reggeli napsütésben.

Olyan vékony, mint a halszálka
olyan fehér, mint egy liliom
de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át
csörömpöl, sír és néha ugat
hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.

Egyáltalában nem arra való figura
hogy a gyermekek elé álljon és megtanítsa őket
kesztyűbe dudálni s a szülők iránti tiszteletre.
Csak álmában fordítja felénk az arcát
csak muzsikál nekünk és sohasem kérdezi,
jelen vagyunk-e az Úrfelmutatás pillanatában.

Naponta átlépi a jó és rossz határát
s néha tarka virágcsokorral a kezében
érkezik meg onnan, ahol a tűz kialszik
a szüzek eltűnnek és a katonák meghalnak.
Senki se hinné el, hogy ő az a furcsa ember
akit az angyal tüzes karddal kiűzött a Paradicsomból.

Pedig kétségtelen, csakis ő lehet az a Sátán, aki
levett kalappal sétál, vagy odaül a zongorához
csörömpöl, sír és néha ugat olyan irtóztatóan
hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Szilágyi Domokos: Virágének

Janus Pannonius: A lázbeteg Janus a táborozó Balázsnak