in

Kedves versek a télről gyerekeknek

Hirdetés

Olvassátok fel együtt az alábbi aranyos költeményeket! Biztosan tetszeni fog a család apraja-nagyjának! Íme a kedves versek a télről gyerekeknek válogatásunk!

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
– Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jót eszem,
Ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés de nehéz!

Csanádi Imre: Farkas üvölt

Tél, tél,
zúg a szél,
havat kavar
kinn a szél;
éjek éjén,
erdők mélyén
őzike tib- láb
jaj, hogy fél!
Ágak,
durrognak
vad árnyékok
forognak.
Holdas
hegy- élen
ordas üvölt
kevélyen.

Bartos Erika: Tél

Hófehér a város,
Lehullott a hó,
Jégcsap csüng az ágon,
Befragyott a tó.
Sapka nőtt a házon,
Sapkát hord a kút,
Hósapkás az autó,
Jégtükör az út.
Jégvirág a fákon,
Csillogó a táj,
Nagykabátba bújok,
Nyakamban a sál.
Szaladok a dombra,
Csiklandoz a szél,
Fürgén fut a szánkó,
Gyönyörű a tél!


Pődör György: Barátom, a hópihe

A nagy magasból száll ide
ez az aprócska hópihe.

Ám felfogta a kabátom,
azóta Ő a barátom.

Aprócska és puhán nedves,
nekem mégis nagyon kedves.

Odakint most vad szél rebben,
behoztam a tenyeremben.

Dédelgetem, melengetem,
megszeretni átengedem.

Átengedném, de nem tudom,
elolvadt a kisujjamon.

Jancsik Pál: Hideg, meleg

Szakad a hó, fúj a szél,
kabátomba bújt a szél.

Orrom piros paprika,
hólé folyt a zokniba.

Átjártak a hidegek,
a lelkem is didereg.

Azt hiszem már, megfagyok,
végül mégis itt vagyok,

itt, ahol a kerek kályha
valóságos meleg bánya.

Nyúlok érte tíz körömmel,
táncot járok friss örömmel,

Tüzet nyelek, fagyot fújok,
a bőrömből majd kibújok.

Szeretem én a telet,
Csak ne volna oly hideg!

Várjuk a kommenteket

Zelk Zoltán: Sirály

Vörösmarty Mihály: Kék szem