A nagymamák a család lényeges tagjai, akik mindig segítségre készen állnak! Ajándékozzuk meg őket a meghitt versek egyikével! Szavaljuk el nekik együtt a gyerekekkel! Biztosan könnybe lábad a szemük.
Csernay József: Nagyanyának
Azt tanultam, hogy a tavasz
Illatáért oly kedves,
Csupa játék minden tette,
Csupa öröm: gyermekes.
A forró nyár hosszú napja
A munkának ideje:
Napkeltétől napnyugtáig
Az életnek embere.
A kedves ősz, bő kezével
Áldásait osztja szét.
Magának ő mit sem tart meg
Ez adja meg örömét.
Te olyan vagy jó nagyanyám,
Mint az ősz, mely mindenét
Oda adja önzetlenül
Reánk ontja szerelmét.
A jó Isten hallgassa meg
Imádságom e napon,
Soká tartson a te élted,
Az én kedves évszakom.
Tartsa távol azt a rideg,
Megdermesztő hűs telet,
Hogy még sokszor csókolhassam
Ilyen napon kezedet.
Aranyosi Ervin: A nagymama ilyen
Nagymama egy büszke nő,
vajas kenyeret kenő!
Hát hol itt a bökkenő?
Nincs, és ez benne a jó!
Cukorból van Nagyanyó,
unokáknak Ő való.
Akkor mitől büszke nő?
Unokákra büszke Ő!
Meleg szíve szerető!
Minden nagyi fiatal,
lesi, szíved mit akar,
meleged van? Kitakar!
Ám, ha fázol, melegít,
melegével beterít.
Figyeld szorgos kezeit!
Ha kell, süt, főz csak neked,
főztjében a szeretet,
s azt várja, hogy mind megedd!
Azt kívánja, nőj nagyot,
rád vetíti a Napot,
s fejedre tesz kalapot!
Teljesíti álmodat,
s ha a szíved fáj sokat,
elhesseget másokat.
Drága, kedves Nagyanyó,
unokádnak csuda jó
álmokat hoz a hajó.
Mert a Nagyanyó mesél,
s a mesébe belefér,
király, hercegnő legyél.
Kiszínezi álmodat,
minden jóban támogat,
s mikor csak tud, látogat.
Boldog, mikor itt lehet,
megdicséri kis kezed,
enged, és ha kell, vezet.
Mert a Nagyikád szeret,
vele lenni élvezet,
s mosoly lesz az ékszered!
Csak ad, s nem vár semmit el,
megy veled, ha menni kell,
s nem éri be ennyivel.
Bár már úgy fáj mindene,
s pihennie illene,
veled táncot lejtene.
A játékban benne van,
fájós lábbal is rohan,
nem is értik ezt sokan.
Engedékeny, s mindig ad,
szívesen veled vigad,
s magából mindent kiad.
Mert a Nagyik ilyenek,
nincs is sírós kisgyerek,
hisz vigasztal és szeret!
Gáti Kovács István: Az én nagymamám
Az én kedves nagyikám
Falun lakik, bizony ám!
Ismeritek is talán:
Híres Tíszadorogmán.
Bár szűkösen éldegél,
Házán mégsincs zsuppfedél!
Palatető díszeleg-
Láthatják az emberek.
Etetéskor kacsa, tyúk,
Ahány van, mind odafut,
S összevesznek a magon
A baromfiudvaron.
Apa szerint, engedékeny
És egy kicsit feledékeny,
De az anyu legyint rája-
Igaz, hogy az ő mamája…
Hermann Ottóné: Nagymamának
Harmatos hajnalon
Dalol a pacsirta.
„Tudod-e, tudod-e,
Micsoda nap van ma?”
Csicsereg a fecske:
„Ébredj, ébredj, nézzed,
A sok nyíló virág
Vár a kertbe’ téged!”
Szaladok a kertbe,
Ott is csak azt hallom,
Méhek döngicsélnek,
Madarak a gallyon.
Szólnak a virágok:
„Szedj a kosaradba,
A jó nagymamának
Nevenapja van ma!”
Illatos virággal
Telve a kosárka
Szívem örömében
Harmatot sírt rája…
S érted, ki úgy szeretsz,
Akit úgy szeretek,
Ajkam az Istenhez
Forró imát rebeg:
Legyen élted hosszú,
Napfényes, mint a nyár!
Tele örömmel, mint
Virággal e kosár!
