Jöjjön Kosztolányi Dezső: Csöndes, tiszta vers költeménye.
Nincs semmim… Így megyek magamban –
tip-top – szelíden, csendesen.
S ha éjjel bántanak a rablók,
kitárom két üres kezem.
A rablók sírnak velem együtt,
olyan-olyan szegény vagyok,
mint kisded első fürdetőjén
és mint a teknőn a halott.
De tart a föld. Ez az enyém még,
feszül az ég fejem felett
s kitárom az örök egeknek
örök-mezítlen testemet.
Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső költeményét.
Mi a véleményed a Csöndes, tiszta vers írásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
